Milyen a valóban fenntartható divat?

Figyelem az aktuális trendeket, ugyanakkor mindig kritikusan szemlélem is a történéseket. Igyekszem minden döntésemmel hozzájárulni a közös jóhoz. A csapból is a környezetvédelem és a fenntartható jövő folyik. Nagyon sok vállalat most már ez irányba indult el a termékfejlesztés és a marketing terén. Sok új termék azonban nem gondolom, hogy környezetbarát lenne, már csak annál az egyszerű oknál fogva, hogy egy új dolgot le kell gyártani, szállítani, aminek infrastrukturális költségei és a környezetre gyakorolt terhe jelentkezik. Gondolok itt például az egyik legnagyobb környezetterhelő üzletágra a ruházati vállalatokra. Attól mert valami bio cotton, meg nem tudom milyen hipiszupi környezetkímélő anyagból készült, de silány minőségű, tehát nem tudom évekig használni, hanem egy szezon alatt kinyúlik, tönkre megy, akkor az nem más csupán csak egy mézes-mázos marketing maszlag és ha ilyen terméket vásárolunk, akkor csak a saját lelkiismeretünket nyugtatjuk azzal, hogy nah most is tettem a környezetért, mert ilyen öko terméket vásároltam, holott, ez csak önámítás. A valóban környezetkímélő az, ami régen volt, hogy kevesebb ruházatunk van, de azt évekig tudjuk viselni és nem felülünk a divat által diktált mindenféle hullámnak. Mert mi a divat? Ezzel foglalkozó szakemberek kitalálják, hogy mi az aktuális trend és ezt néhány évente változtatják, hiszen ez hoz profitot, ha mindenki sűrűn frissíti, netán teljesen lecseréli a ruhatárát. Egy időben, tizenévesként én is felültem erre a lóra, hiszen akkor mindenki trendi és vagány akar lenni, nagy hangsúlyt kapnak a külsőségek. Az idő előrehaladtával azonban megváltozott. Amikor elkezdtem dolgozni, már meg tudtam venni a márkásabb, drágább ruhaneműket, majd azt tapasztaltam, hogy ezek mennyire időtállóak. a 2000-es évek elején járunk. Aztán következett a fast fashion üzletek térhódítása, ahol már bármit vettél, következő szezonban cserélhetted is le, mert silány minőség és a divat szélsőségeit testesíti meg, tehát túl bőszárú vagy túl szűkszáró, bokavillantós nadrág, tehát nem fér bele az aktuális trendbe.

Ennek az elharapódzásával most szembesültem nem régen, amikor hosszú idő után újra venni akartam magamnak néhány ruhadarabot, mert a gyerekekkel otthon töltött idő alatt tökéletes volt a tréning nadrág, póló kombó, most azonban már valami utcai viseletre volt szükségem. Mondanom sem kell azt tapasztaltam, mint, aki egy másik bolygóról jön. Bementem több fast fashion üzletbe és hatalmas méretű nadrágok, pulóverek garmadája fogadott. Az M-es méretű pulóver is akkora, hogy kétszer beleférek és lógna rajtam, mint, ami ki van nyúlva, a nadrág pedig annyira bőszárú teljes hoszzában, hogy egy ujjába belefér mindkét lábam. Kérdeztem az eladó csajokat, akik közel 20 évvel voltak fiatalabbak nálam – te jó ég nyanya lettem – hogy én olyan normális egyenes szárú és normál bőségű nadrágot és hagyományos pulóvert szeretnék. Néztek rám, mint, aki a Marsról érkezett legalább, hogy mit is akarok, majd miután jót nevettünk rajtam kifordultam az üzletből. Szóval nem értem, hogy ezek a ruhaneműk mennyire időtállóak, ha már újonnan is olyan, mint ami kinyúlt. Egyenlőre maradtam a jól bevált, közel 10 éve vásárolt holmijaimnál, amit toldozgatok-foldozgatok, ha szükséges, és nem azért, mert nem akarnám lecserélni, mert hogy néz már ki és megszolgált már, hanem, mert egyszerűen nem tudok és nem is akarok beszállni ebbe a business-be, mint silány dolgok iránt keresletet generáló.

Szóval, most olyan leszek végezetül, mint a katalógusok, pulóver, turiban, 2014-ben vásárolt, 3000 Ft, nadrág, turiban, 2014-ben vásárolt, 15.000 Ft, téli bakkancs, CCC-ben (nem reklám), 2013-ban vásárolt, 9990 Ft. Ez a ruhatáram egy fontos gerince, a téli utcai viseletem. Pont. Van cserenadrág és cserepulóver nyugi, de nem 20, mert minek. Emlékszem tizenévesként én is pislogtam, hogy a sztárokon soha nincs kétszer ugyanaz a szett, ha mégis azonnal címlapra kerültek, hogy milyen az ilyen, így én is elhittem, hogy fuh ez tényleg mekkora ciki, ha két nap ugyanabban a ruhában jelensz meg, de elmúlt. Elmúlt, mert most már befelé figyelve teszem fel a kérdéseimet, hogy rendben van ez így, és ha ott rendben van a válasz, akkor teljesen mindegy, hogy mi a trend és ki hogyan jelenik meg.

Szerencsére az a tapasztalatom, hogy a mai fiatalok egy nagy hányada sokkal tudatosabban áll a témához és át lát a marketing szitán is. Nagyon tetszik például Aestherar munkássága, akik a használt farmerekből álmodnak és készítenek úgy ruhadarabokat, kiegészítőket.

Itt találjátok őket: https://www.facebook.com/aestherar

És még egy fontos, hogy a fast fashion-t általában nagy cégek, távolkeletre kiszervezett ruhagyárai táplálják. Miért ne inkább honfitársaink munkásságának az eredményéért fizetnénk.

A second hand üzletek is manapság már sokkal igényesebbet és jó ár-érték aránnyal dolgoznak. Szóval nem feltétlenül kell újat venni mindenből.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s