Frederic Laloux azonos című könyvének alcíme: Hogyan hozzuk létre az emberi tudatosság következő szintjei által inspirált szervezeteket.
Ez a korunk egyik, talán ha nem a legjelentősebb korszakalkotó, szervezetfejlesztéssel foglalkozó könyve. Évek óta olvasom, értelmezem a benne olvasottakat és bár már első olvasásra is számtalan AHA élményem volt, úgy érzem Magyarországon most nagyon időszerű, mert oly sok cégvezető és alkalmazott jutott már el az egyéni tudatosságának arra a szintjére, hogy érzi, tudja, hogy valami így nagyon nem jó, ahogy most működünk, de akkor hogyan tovább?
“…sokan úgy gondolják, hogy a szervezetek mai működtetése már elérte lehetőségeinek határát. Egyre kiábrándultabban szemléljük a szervezetek életét. A piramis legalján robotoló emberekkel kapcsolatban a kutatások mindig rámutatnak, hogy számukra a munka gyakran alig több rettegésnél és rabszolgamunkánál, amelyből hiányzik a szenvedély és a cél.” (Frederic Laloux: A jövő szervezetei)
Bár erős megfogalmazásnak hangzik, de ha megállunk egy pillanatra és mélyen, ott legbelül feltesszük magunkat a kérdést és megengedjük magunknak az őszinte választ is, akkor rádöbbenhetünk, hogy mennyire igazak a fenti sorok. Ehhez a felismeréshez, azonban egy olyan mélyenszántó egyéni fejlődési út szükséges, amit nem lehet erőltetve megtenni. Türelemmel, alázattal és önmagunkkal való mélységes őszinteséggel kell megtennünk az emberiség új tudatossága felé vezető utat. Ez mindenkinél nyitva áll. Egyéni döntés, hogy a megszokott, kényelmes utat választjuk, vagy meghalljuk lelkünk hangját és merünk úgy létezni és dolgozni, hogy az szenvedéllyel, lelkesedéssel és küldetéstudattal teli legyen.
“Az elmúlt tizenöt évben, amióta szervezeti vezetők számára tanácsadást és coachingot nyújtok, alaposan megfigyelhettem, hogy a piramis csúcsán sem sokkal rózsásabb a helyzet. A magabiztos külső mögött ugyanis az erős vállalatvezetők is csendesen szenvednek. Aktivitásukkal sokszor azt próbálják palástolni, hogy legbelül mélységesen üresnek érzik magukat. A játék hatalma, a politika és a belharcok végül mindenkitől nagy árat követelne. Dolgozzunk akár a hierarchia alján vagy tetején, a szervezetek többnyire olyan játszóterek, ahol egónkat próbáljuk sikertelenül hajszolni a lelkünk legmélyebb vágyai számára barátságtalan közegekben.” (Frederic Laloux: A jövő szervezetei)
Mióta három kisfiú Édesanyja vagyok, teljesen más szemmel tekintek egy vezetőre. Az a szemlélet ivódott belém kisgyerekkorban, hogy ők ott vannak fent, én meg lent és ők, ott fent, erősek, tekintélyt parancsolóak, megközelíthetetlenek. Aztán Anyaként belegondoltam, hogy lehet a fiaim lesznek a jövő vezetői, és úgy, mint a jelenlegi vezetőgenerációt, mindenkit ugyanúgy az Édesanyja vígasztalt meg minden egyes sérelemnél, amikor elsírta magát, mert még merte kimutatni a lelke legmélyén érzett fájdalmat. Aztán megkeményedünk, megkeményítjük a szívünket, elménket és a teljesítmény, a profit oltárán két végén égetjük a saját gyertyánkat.
Nem olyan régen egy, most már nyugdíjas vezetővel beszélgettem és szóba került a jövő szervezeteinek szemléletmódja, illetve annak következményei, amíg várat magára ez az újfajta működési modell. Kiderült, hogy három szívinfarktuson van túl, annak ellenére, hogy tudott nemet mondani, amikor még magasabb pozíciót és még nagyobb felelősséget ajánlottak neki. A beszélgetésünk végén, ő több évtizedes vezetői tapasztalattal a háta mögött, én a saját belső utam során szerzett felismeréseimmel – nagy egyetértésben megállapítottuk, hogy az ember a legfontosabb a folyamatban. Akinek vannak érzései, lelke mélyén egyedi és megismételhetetlen csoda, amit ha hagyunk kibontakozni csodálatos világ születik körülötte.
A könyv részletesen kifejti az emberi tudat fejlődési szintjeit és az ezáltal létrehozott szervezetek jellemzőit. Lenyűgözően átfogó ahogyan gondolkodott az emberiség a történelem folyamán és ez hogyan nyilvánult meg a világban. A második részében pedig részletesen bemutatja hogyan működnek, akár már több évtizede a gyakorlatban azok a cégek, amelyek már az ún. Teal szemléletben végzik mindennapi tevékenységüket.
“….meglepetten fedeztem fel, hogy ezen szervezetek nem tudnak egymásról. Ha rábukkantam egy-egy úttörő szervezetre, úgy gondoltam, ismerik hasonlóan gondolkodó társaikat, akikkel véleményt és tapasztalatot cserélnek. Ehelyett mind boldogan vette tudomásul, hogy nem ők az egyedüliek, akik megkérdőjelezik a mai vállalatirányítási gyakorlatot. El is neveztem őket a sci-fi sorozatok után viccesen barátságos idegeneknek, akik egy ideje már közöttünk élnek, természetfeletti erővel rendelkeznek, de elszigeteltek és senki nem tud róluk. Ám lassan talán elérkezik az ő idejük is, mert végre készen állunk annak látni őket, amik valójában: nem csupán barátságos, bár kissé furcsa kívülállóknak, hanem közös jövőnk előfutárainak.” (Frederic Laloux: A jövő szervezetei)
Részleteiben is tervezek írni a jövőben a Teal szervezetek működéséről. A könyv által vázolt megközelítésből kiindulva, a saját tapasztalataimmal ötvözve.
Akit részletesebben érdekel a téma, ajánlom figyelmébe a következő honlapokat:
https://www.reinventingorganizations.hu/
Fotó: dr. Zágh Zsuzsanna
Egyéni felemelkedés 