7 éve tervezem megosztani veletek a következő információkat, de valamiért nem írtam le eddig. Most, hogy a gyerekeket is elkezdték oltani ezzel az “új csodával”, muszáj. Nem meggyőzni akarok senki, pusztán egy alternatív szemléletet megosztani, ami nem jön velünk szembe és nem általánosan elfogadott nézet, ugyanakkor mióta gyerekeim vannak, én csak ezzel tudok azonosulni. Van egy könyv, A nagy gyermek kalauz, Dr. med. Wolfgang Goebel és Dr. med. Michaela Glöckler két waldorf szemléletű gyermekorvos írta. Az idézetek innen származnak.

Rengeteg szó esik a betegségekről manapság és hogy az egyetlen megoldás az oltás. Én ezzel nem értek egyet. Beszélhetünk az egészségről és annak megőrzéséről és a betegségmegelőzésről is, ami nem külső tényezőktől függ feltétlenül. A megoldás pedig pláne nem kívülről jön.

“Előtérbe kerül az a kérdés, hogy nem lenne-e fontosabb azt kideríteni, milyen módon lehet a szervezetet egészségesen tartani ahelyett, hogy főleg azt kutatjuk, milyen ártalmak hatására betegszik meg. Ez az új szemléletű, egészségre irányuló kutatás a hygiogenézis és szalutogenézis elnevezést viseli, és a primér prevenció – mint eredendő egészségmegőrzés és betegségmegelőzés – megértését segíti.”

Egy járvány kellős közepén is, – mint amiben évek óta vagyunk jelenleg is – mi lenne ha szemléletmódot változtatnánk, – mert azt látjuk, hogy a jelenlegi eszközeink hatástalanok.

“Ha pl. egy influenzajárvány során a lakosság 15%-a betegszik meg, az a kérdés érdekes: miért nem fertőződött meg 85%? Melyek azok a testi, lelki vagy/és szellemi tényezők, melyek végül is az immunológia erősségéért felelősek, melyek eredményeként ellenállóak maradnak az emberek?”

Érdekes felvetés, nem igaz?! Ha a megoldást az emberi alaptermészetben keressük és nem “gyártunk” megoldást.

“Minél értelmesebben sikerül az emberi élet különböző tapasztalati síkjait egy olyan egészséges képpé rendezni, mely nyitott és – azáltal, hogy minden új tapasztalat hatására alakul, kiegészül – fejlődésképes, annál egészségesebb az ember, annál terhelhetőbb és inspirálhatóbb a “világnézete”, vagyis az a mód, ahogy a világot szemlélni és megszeretni tudja.”

“Az ellenállóképességet megtartó és támogató pillérekként az alábbiakat sorolják fel:

• egy másik ember általi megértettség,
• a szeretet és a közelség, védettség érzésének megélése,
• Istenben vagy más átfogó spirituális szemléletben való hit,
• bizakodás a jövőben, a fejlődésben
• saját sorsának értelmet tud adni azáltal, hogy a nehézségeket és a konfliktusokat be tudja építeni saját életébe, fel tudja dolgozni őket,
• külső biztonság, életminőség,
• stabil szociális háló,

Ezeket a tényezőket az egészségkutatásban védő-faktoroknak is nevezik./Hőszabályozás, elegendő oxigénellátás, megfelelő táplálék jelenléte éppúgy figyelmet, gondozást és ellátást igényelnek, mint a lelki és szellemi feldolgozási lehetőségek megteremtése, s a jó emberi kapcsolatok.”

Jelenleg pont ez utóbbiakra nem figyelünk igazán. Elhatárolódunk egymástól, maszkkal vagyunk kénytelenek eltakarni magunkat, rossz híreket, statisztikákat hallunk nap, mint nap, stb.

“A legfontosabb és mindenkor “kézzelfogható” betegségmegelőzés az, ha szívesen dolgozunk. Ha örömünket leljük munkákban, ez olyan lelki melegséget teremt bennünk, ami megőrzi szervezetünk épségét./A bosszankodás, bajlódás, az áttekinthetetlen összefüggések, hajszoltság és a stressz felemésztenek minket, ami kikezdni egészségünket.”

“A “pszichoszociális stresszt” – azaz a személyes és szociális problémák kombinációját – csak akkor lehet hatékonyan feldolgozni, ha az ember elhatározza, hogy az önfejlesztés útjára lép, és elsajátítja a konfliktusok feloldásához szükséges módszereket, képességeket. Ehhez rengeteg lehetőséget kínálnak a különféle pszichoterápiás eljárások, életút-analízisek, valamint az egyházak és vallások útmutatásai. A meditációs, koncentrációs, lazító technikákkal kapcsolatban szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét az antropozófia meditatív jellegű fejlődési útjára. Bár elsődleges célja nem az egészségmegőrzés, hanem az önismeret és a világ szellemi megismerése, mégis közvetlen pozitív hatással van az egészségi állapotra, mint minden más őszinte szellemi törekvésnek is.”

“Vajon ugyanolyan alaposan gondozzuk-e lelkünket és szellemünket, mint testünket? Nem lehetne-e egy reggeli vagy esti rövid meditáció, egy koncentrációs vagy figyelemfejlesztő gyakorlatsor ugyanolyan szükséglet, mint a fogmosás?”

De, lehetne, csak én is ezt a fajta szükségletemet egész eddig életemben mellőztem. Aztán, amikor jelez a test, muszáj valamilyen irányba lépni, mert a tabletták szedése nem megoldás, csak a tünetek elnyomása. Mióta ápolom a lelkem, szellemem sokkal jobb a közérzetem, jobban alszom, stb.

“Az egészségmegőrzés igen örömteli módja a művészi tevékenység. Eszerint a különböző kreatív tevékenységek – az agyagozás, modellkészítés, szobrászkodás, fametszés – megfelel az étertest plasztikusan képző, alkotó működésének. Így ezek a tevékenységek végzésük által ösztönzik és szabályozzák az étertest működését. A zene törvényszerűségei és a levegővel – a hangok közvetítőjével – való kapcsolata az asztráltest törvényszerűségeinek felelnek meg, melyek zenei természetűek. Mindenfajta éneklés a zenei tevékenység (de a festészetben a színek összecsengése és hangulat is) harmonizáló hatással van az asztráltest működésére. Az így elnyert harmonikus lelki egyensúly pozitívan hat vissza a test működésére.”

A gyerekeknél még ösztönösen működnek ezek az elemek, illetve az iskolában, óvodában még irányítottan meg vannak ezek a tevékenységek, de a felnőtt világban ezeknek nem tulajdonítunk értéket.

“Mi az, ami tartósan megvédheti a gyerekeket? Az, hogy megvédjük őket a kórokozóktól, vagy az, hogy megtanulják azokat kordában tartani?”

A kisgyerekeknél tapasztalhatjuk, hogy olykor többet vannak otthon, mint a bölcsődében, óvodában, mert elkapnak mindenféle betegséget. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen tanul az immunrendszerük. A maszkhordással és a túlzott higiéniával azonban mit tanulnak meg?

“Miért olyan fontos, különösen csecsemő- és kisgyermekkorban a ritmusos rendszeresség biztosítása?/A modern élet- és munkafeltételek közepette az emberek gyakran figyelmen kívül hagyják a szükséges ritmusukat. Sok év vagy évtized alatt ez akár kimerültség okozta összeomláshoz vezethet.”

Ez megtapasztaltam saját magamon. Én is bele estem abba a hibába, hogy a külső teljesítménykényszer nyomása alatt összeroppantam, de erről majd egy másik bejegyzésben részletesen írok.

“Mindaddig azonban, amíg saját belső időrendünk hiányában erősen függünk a külső körülményektől vagy saját pillanatnyi vágyainktól, könnyen kerülhetünk abba a veszélybe, hogy túlértékeljük teherbírásunkat és kimerülünk.”

“Az utóbbi évszázadokban az emberek egyre inkább függetlenítették magukat a hetek, hónapok, évek ritmusától, és így egyre inkább szenvednek az ingerlékenységtől, erőtlenségtől (burnout szindróma), az egészséget aláásó ritmus- és időhiánytól./….a napi vagy nagyobb ívű ritmusban végzett lelki-szellemi tevékenységekben rejlik a belső erők és képességek megteremtésének és kibontakozásának titka.”

Bevezetőnek szántam, de önálló bejegyzés lett belőle. :), következő alkalommal folytatom a gyerekek kötelező oltásával kapcsolatos megállapításokkal, ami az eredeti célom volt. 🙂