“Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat.” (Zsid.10,9)

Rendben, de ezt hogyan kell csinálni? Évek óta imádkozom azért, hogy Isten megmutassa, mi a feladatom az életben. Miért vagyok egyedi és ezekkel az ajándékokkal felruházva hogyan tudom az embereket szolgálni. Megkaptam a választ, megmutatta Isten, hogy milyen egyedi ajándékokkal ruházott fel, hogy az ő országát szolgáljam. De. Továbbra is maga vagyok a csatatér. Mert az egómat lecsendesíteni nagyon nehéz. A racionális gondolkodás helyett a szívnek átadni a vezetést és az uralmat nem könnyű.

“Az új tudatosság teljesen új életkörülményeket is jelent. Ennek kialakulása során különféle “próbákon” kell keresztülmennünk. A “földpróba” során azt kell bizonyítani, hogy az ember megtanult az anyaggal, a pénzzel optimálisan bánni, a “vízpróba” pedig arra szolgál, hogy az ember érzelmei áradatában megőrizze józanságát, és a szíve nyitva álljon. A “levegőpróba” ellenőrzi, hogy rendben vannak-e a gondolatok, tudjuk-e fegyelmezni őket, ki tudjuk-e tágítani tudatunkat. A “tűzpróba” az akaraterőt fejleszti, és arra kényszerít, hogy egyesítsük az individuális akaratot a központi akarattal, a “legyen meg a te akaratod!” elvével.

A beavatási próbatételek közé tartozik az is, hogy élvezzük minden egyes lépésünket, amelyet a célhoz vezető úton teszünk. Közben teljesítsünk be minden pillanatot, így élünk az “itt és most”-ban. A beavatott, vágyak nélkül boldog, semmit nem vár el, és semmit nem utasít vissza, amit az élet kínál. Minthogy semmit nem birtokol, nem is tud elveszíteni semmit. (Kurt Tepperwein: A szellemi törvények)

Az ún. földpróba során kemény leckéket adott az élet. Földi mércével mérve voltam szegény, voltam gazdag. Megtapasztaltam, amikor nincs és megtapasztaltam, amikor bármi lehetséges, mert nincs anyagi, fizikai akadálya. Nehéz alázatosnak lenni akkor, amikor van és önmagam lenni, amikor nincs. Azonban megtanultam, hogy ezek a “külsőségek” nem szabad, hogy befolyásolják a valódi lényemet. Átéltem, amikor megváltoztatja a személyiséget a pénz, a hatalom. Iszonyatos torzító tényező tud lenni, de higgyétek el a számolatlan pénz átok és nem áldás. A hatalom az egó tombolása, a mélyen gyökerező sérelmek táplálják. Ha felszakítod a sebeket és begyógyítod, a hataloméhség és a hatalomvágy, hatalom tisztelet köddé válik. Ez hatalmas belső munka és egyedül nem megy, csak Isten és az angyalaink segítségével.

Az ún. vízpróba során az érzelmek uralása nem egyenlő az elfojtással. Nem szabad, hogy egyenlő legyen, mert akkor csak a felszínt kapargatod. Miután hagytam megélni a feltörő érzéseimet, legyen az akár harag, düh, szenvedély, lelkesedés, a két pólus, bármi, akkor feltettem magamnak a kérdést, hogy mi történik? Mi történik velem, amiért ilyen érzések törnek elő. Mindenre meg van a válasz előbb-utóbb. Van, ami évekbe telik, van, ami azonnal feloldódik, ha hagyom a felszínre törni. Az elfojtás viszont erőt ad a negatív erőknek és meg erősebb lesz és tombol. Emlékszem, amikor a 2020-as első karantén volt és egyszerre kellett lennem, szakácsnő, takarítónő, mosónő, beszerző, sofőr, óvó néni, Anya, Feleség, stb., egyszer csak azt éreztem, hogy elég, nem bírom tovább. Elmentem a közeli dombra és üvöltöttem, csak úgy bele a nagyvilágba. Mert egyszerűen fel kellett, hogy törjön a düh, a harag. Mi volt a forrása? A megfelelési kényszer, amibe saját magamat taszítottam bele, kikészítve a testemet, lelkemet, szellememet. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy merd megélni, akár rossz, akár jó, mert előbb-utóbb megtalálod, hogy mi az eredője. És utána? Mi jön utána? A következő, a következő. Egyszer egy csodálatos lelkész mondta nekem, hogy a belső munka során rétegeket választunk le magunkról, mint a hagyma rétegei. És mindig könnyekkel jár. Akár jó, akár rossz. A könnyek a lélek tisztulása. És ez jó. Mert tiszta, felszabadult lélekkel élni csodálatosan felemelő érzés.

Az ún. levegőpróba minden eddiginél elsöprőbb volt nálam. Szó szerint leállt a légzésem. Újraindult ugyan, de egyszerűen nem kaptam levegőt. Iszonyatos görcsökkel járt. Ez volt a nyári történet, amit akkor olvashattatok, most már lekerült a belső út menüpont. Félelmetes, amikor a gondolataid úgy irányítják a tested, hogy nem vagy teljesen tudatában. Ez az a határ, amikor már orvosi értelemen pszichiátriai esetté lettem nyilvánítva. Először csak pislogtam, hogy mi van?! De azóta megértettem. Ha kitágul a tudatod és már másképpen tekintesz az életedre, az ún. mátrixra, akkor először félelmetesnek hat. Küzdesz ellene, mert te “normális” akarsz maradni. Mi a normális? Rájöttem, hogy én nem tudok az lenni. Nem tudom követni azt az ideológiát, azt az agymosást, amibe a tömegeket kényszerítik. Nem tudok olyan közegben alkotni és dolgozni, ami elnyomja a lelkem hangját. Tudom, mert évekig tettem úgy a dolgom, hogy elnyomtam a lelkem. Mi lett a vége? Rohammentő, kórház, rohammentő, intenzív osztály, orvosok-orvosok, akik ezen a szinten már tehetetlenek. Ne értsetek félre, csodálatos az orvostudomány. Egy szinten.

Miután elkezdtem a válaszokat önmagamban, mélyen legbelül keresni…..fuh, hát erről majd máskor.

Amiről most írnom kell az az ún. tűzpróba a gyakorlatban. Hogyan legyen meg Isten akarata az életemben, ha folyamatosan tele vagyok ötletekkel, kattog az agyam, azt sem tudom melyiket kezdjem el megvalósítani? Ugyanakkor ott zakatol a “régi életem”, ami biztos anyagi hátteret nyújt, nem kell kitalálnom semmit, mindent megmondanak, mit kell, mikor és hogyan tegyek. A szívem azt súgja, hogy menjek amerre a vágyaim hajtanak. A lecsendesített elmém szelektál és egy-egy dologra helyezi a fókuszt. A lelkem? Nos…..Vezet. Lágyan, nem tolakodóan, nem hivalkodóan. Egy nagy csatatér a tűzpróba. A test, szellem, lélek, elme, egó, tudat, tudatalatti.

“Az egónk és a felsőbb énünk összevonása lehetővé teszi, hogy egy akaratot – Isten akaratát – alakítsuk ki magunkban. Ezt még nem tette meg senki előttünk, és minket bíztak meg a küldetéssel. ” (Maureen J. St. Germain: Ébredés az Ötödik Dimenzióban)

Itt tartok most, a tűzpróba és gyűröm a többi próbát is párhuzamosan, mert ezek nem lezárt dolgok…

Megjegyzés: a képen én vagyok, Tihanyban, a Kálvária dombon 🙂