Az elején szeretném leszögezni, hogy a következő megállapítások a saját fejemből pattantak ki és a saját megéléseimet osztom meg veletek. Nem célom senkit befolyásolni, megkülönböztetni, lázítani. Csupán egyetlen cél vezérelt, hogy bemutassak egy másik nézőpontot, mint amit elénk tárnak és arra bátorítsak mindenkit, hogy hallgasson a saját szívére, amikor mérlegel és dönt bizonyos kérdésekben.

A járvány megjelenésének az elején is csak “álltam” és “figyeltem”. Behunytam a szemem és “hallgattam” a csendet. Miért?! Mert csak így tudok józanul gondolkodni, majd cselekedni. Mikor bezárták az ovikat Édesanyám azonnal a segítségünkre sietett, 220 km-ről, annak ellenére, hogy tiltva volt a Nagyszülőkkel való találkozás. Akkor is és azóta sem korlátozza a családi összejöveteleinket a központi korlátozás. Mindannyian egészségtudattal és isteni energiákkal igyekszünk töltekezni, amihez elengedhetetlenek a közös, SZEMÉLYES találkozások, ölelések, nagy beszélgetések.

Az élelmezésünket átalakítottuk egyszerű, de nagyszerű, minőségi élelmiszerekre. Helyi termelőktől beszerzett minőségi termékek, ami nem függ a kiskereskedelemben zajló történésektől. Ezt egy pozitív hozadékának élem meg a kialakult helyzetnek.

Csak úgy, mint az otthoni munkavégzés lehetőségét. A COVID előtt elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ez működhet, de az elmúlt időszak eseményei bebizonyították, hogy ez is egy pozitív hozadéka a járvány okozta változásoknak.

Nagy hátráltató tényezőnek élem meg azonban azt a megosztottságot, amit igyekeznek elérni az erre fogékony rétegeknél. Azt láthatjuk, hogy a maszk és az oltások nem bizonyultak hatékony védekezési módszereknek, hiszen, akkor a mostani hullám már nem is létezne. Nem sikerült még eddig meggyőznie senkinek arról, hogy szükségem lenne az oltásra. Három hullámot túléltünk egészségesen, olykor kisebb szokásos náthával, de problémamentesen. A statisztikák súlyosan egyoldalú torzítással mutatják be a “tényeket”. Szigorúan idézőjelben. Miért? Arról nem készül statisztika, hogy hány oltott ember fertőződik meg újra és újra, kerül lélegeztető gépre, majd hal meg. Mert nincs ilyen eset? Nem hinném. Ezt, ha csak statisztikailag feltételezem sem lehetséges. De nem kell tanult közgazdásznak lennem ahhoz, hogy hiányérzetem támadjon. Nem készül statisztika azokról a betegről sem, akik a járvány miatti korlátozások következtében nem kapják meg időben a szükséges orvosi ellátást, mert a COVID-on kívül más betegségben szenvednek, vagy a szükséges műtétjüket halaszthatónak nyilvánították. Mint, ahogy arról sem, hogy valakit csak úgy műtenek meg, ha oltást kap, de belehal már az oltásba, vagy a kettő együttes következményeként távozik. Arról sem készül statisztika, hogyan alakulnak a mentális betegségek, zavarok és ezek következményeitől a kilátástalannak tűnő helyzet (amit erősen befolyásolnak) önkezűleg vet véget az életének. Olvasom, hogy a gyermekpszichiátrián 40%-kal nőtt a szorongásos, depressziós esetek száma, főleg a tinédzserek körében. Nem csoda, hiszen szegények hosszú hónapokat voltak kénytelen online oktatásban tölteni, a baráti társaságuktól elszakítva, pedig ebben a korban a társasági élet az egyik legfontosabb. (minden életkorban az, de itt kiemelten)

Gyerekek. Anyaként tapasztalom, hogy milyen következményei vannak a maszkhordásnak. Egy teljes év telt el úgy, hogy a “hagyományos” egyszerű bacilusokkal sem találkoztak a kicsik, mert agyon fertőtlenítőztük a kezüket, a maszkkal sok légúti bacilust, vírust nem kaptak el. Majd következett a hirtelen maszk nélküli, őszi, taknyos időszak, amikor hirtelen kellett szembesülnie szegények immunrendszerének a millió kórokozóval. Három hét volt a minimum, hogy egy egyszerű megfázásból kijöjjenek. Az ő érzékeny és tanulékony immunrendszerük még hihetetlen módon képes alkalmazkodni. Azonban, ha távol tartjuk őket maszkkal, kézfertőtlenítővel a betegségek lehetőségeitől, akkor mit tanul meg az immunrendszerük?! Nem vagyok orvos, csak józan paraszti ésszel gondolkodó Családanya. Egyáltalán nem vesszük számításba a természet rendjét. A szervezetünk csodálatos védekező képességét. Csak arra fókuszálunk, hogy megvédjük azt, akit amúgy sem egészséges. És mi lesz az eddig még egészséges tömegekkel?! Esélyt sem adunk nekik. De nem állhatunk ölbe tett kézzel, tennünk kell valamit. Így van. Aki úgy érzi magát biztonságban, hogy be van oltva, tegye azt. Aki maszkot hordva jól érzi magát és elég neki annyi oxigén, amit így kap, legyen. Csak ne felejtsük el, hogy az éremnek van egy másik oldala. Aki nem kér ebből az egész cirkuszból. Akinek a személyiségi jogaiba olyan mélységig belenyúltak már most az intézkedésekkel, hogy az nem emberi. És a helyzet egyre csak fokozódik. Kötelező oltás a munkahelyeken?! Hajrá. Azonban lehet nemet mondani. Ha tömegek képesek kiállni a saját hitükért, magukért, akkor bajban lesznek azok a munkáltatók, akik nem találnak majd megfelelő munkaerőt, ha ilyen korlátozás és megkülönböztetés mellett döntöttek.

Védettségi igazolvány nélkül lassan nem lehet sehova menni. Én már utána sem nézek. Tudok élni bevásárlóközpontok, színház, múzeum, különböző tömegrendezvények nélkül. Itt is igaz azonban, hogy ha tömegek döntenek így, akkor az a bevételekben már hiányozni fog. Nem nekem fog fájni.

Miért döntenék így?! Ér ennyit az a kártya?! Itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy mennyire tudok kiállni a meggyőződésem mellett és mennyire nem hagyom igába hajtani a fejem.

Engem nem győztek meg arról, hogy nekem szükséges az oltás. Egy vakcina, majd még egy, meg még egy, meg mutálódik, jobban fertőz, veszélyesebb, oltási kampány, stb. Most az oltási héten is nem tudom mi változott?! Tömegek mennek oltani így, hogy nincs regisztráció. Miért?! Mert, ha valami akciós, ha valami kézen fekvő, ahol hosszú sor van, onnan nekem sem szabad kimaradnom?! Hm, lehet. Most már ott tartok, hogy ha bilincsben visznek el sem kérek ebből, köszönöm szépen. Felelőtlen lennék?! Nem gondolom. Nem veszem figyelembe a másikat?! Nem, ez nem ettől függ. Pont, hogy látom a tekinteteket, a szenvedő lelkeket, akiknek hiányzik az ölelés, egy jó beszélgetés, egy kedves szó, egy kellemes élmény, bármi, ami nem pénzért adható-vehető, csupán emberi jóérzés és odafigyelés kell hozzá. Ezt azonban csak tiszta fejjel, félelem, sötét gondolatok, túlagyalás nélkül lehet megtenni. Engedd, hogy szabadon szárnyaljon a lelked.

Had idézzem kedves, – nevezzük – lelki mentorom szavait.

“A döntés hozza meg a szabadságot.” (Berki Erika, https://jelkep.com/2015/11/a-dontes-hozza-meg-a-szabadsagot/)

Ezek “csak” szavak mindaddig, amíg nem éled, amíg meg nem tapasztalod. Utána viszont hihetetlen felszabadító érzés kerít hatalmába. 🙂

Hogy jön ez az egyéni felemelkedéshez? Merjünk kiállni magunkért. Csak mi tehetünk a saját egészségünkért. Mérlegeljünk és tájékozódjunk teljes körűen, ne csak az egyik oldalt hallgassuk meg. A teljes igazságot lehet évtizedek múltán fogjuk megtudni, mint a történelem során oly sokszor. Jelenleg el lett hallgattatva az az orvosi réteg, aki mást mondott, mint, amit a nagy propaganda hirdet. A vírus lehet nem is úgy terjed, ahogy a jelenlegi tudásunk szerint feltételezzük. Engedjük be az isteni energiát az életünkbe és döntsünk szabadon, hogy szárnyalhasson a lelkünk. Merjünk élni. És megélni az életet gyönyörű valójában.

A bejegyzéshez tartozó képen szereplő szöveg általam gyorsban készült szabad fordítása 🙂

“Távozhat minden negatív energia, amely megpróbál lehúzni. Hagyd, hogy a sötét gondolatok, a túlagyalás és a kétség azonnal távozzon az elmédből. A tisztaság felválthatja a zavartságot. A félelem helyébe a remény lép. Áldás és siker töltse be az életed. Lelked fénye ragyogjon olyan fényesen, hogy semmi se tompíthassa el ragyogásodat. Ragyogj.”