Ha nem lennének gyerekeink nem foglalkoznék ennyit ezzel a témával. De vannak. És boldogan várják a Halloween-t. Manapság elég megosztó ez a téma köztünk, magyarok között. Nekem is van véleményem, – mint általában mindenről 🙂 – így megosztom veletek és olvassa, akit érdekel. 🙂

Tavalyi évben kezdődött a most már lassan hagyománynak mondható történetünk. Mindenki karanténban, maszkban, elszigetelve élte az életét a 2020-as év nagy részében. Majd jött az ősz. Az oviban minden évben hagyomány a tökfaragó verseny meghirdetése, így mi is készítettünk. Szépen, mécsessel megvilágítottuk esténként és gyönyörködtünk benne. Majd a gyerekek kérdeztek. Rákerestünk neten, hogy milyen motívumokat lehet a tökbe faragni, mit hogyan érdemes, stb. És egyik információ jött a másik után. Elkezdtünk beszélgetni a hagyományokról, hogy mit jelent más nemzeteknél a halloween ünneplése, honnan jött a tökfaragás, stb. Aztán jött az ötlet, hogy miért is ne csinálnánk mi is hasonlót. Melyik gyerek nem szereti az édességet?! Ez a “csokit vagy csalunk” móka pedig kifejezetten tetszett mindenkinek. Már többször hallottam a városunkban élő szülőktől, hogy szoktak ilyen szomszédolást tartani, hogy a gyerekek jelmezbe öltöznek és édesség reményében átmennek a szomszédokhoz. Megbeszéltük a szomszédokkal, hogy világító töklámpással jelezze, aki szívesen látja a gyerekeket. Fantasztikus élményt jelentett mindenkinek. Mi, felnőttek is lázasan készülődtünk, arcfestés, jelmez. Jókat mókáztunk egymás kinézetén, nagyokat nevettünk, beszélgettünk. A gyerekek jókat játszottak, tömték magukba a sok finomságot, miközben mi, felnőttek élveztük a forralt bor mennyei fűszeres ízét és a puha sütemény illatát. A bezártság után jó volt együtt lenni és élvezni egymás társaságát. Manapság annyira kevés alkalom van arra, hogy személyes kapcsolatokat ápoljunk. Mindenki rohan, tele van programmal, spontán nem ér rá senki csak úgy cseverészni. Az új helyzetben ugyanakkor azt gondolom fontos megtalálni az alkalmat arra, hogy társasági életet éljünk. Régen a szomszédok összejöttek, ha közös disznóvágás vagy szüret volt vagy csak úgy bármilyen nagyobb ház körüli munkában elkélt a segítség. Oda-vissza segítették egymást. Manapság mindenki mindenhez szakembert hív vagy maga csinálja, egyedül. A ház körüli munkákhoz szükséges eszközök is háztartásonként rendelkezésre állnak, nem az van, hogy egy egész utcára jut egy fűnyíró és átmegyek, kölcsönkérem, de következő alkalommal meg Pista jön át és elviszi a talicskámat. A fogyasztói társadalom, az internet világa, foghatjuk bármire, de ezt hozta. Hogy jön ez ide? Ez az ünnep egy tökéletes alkalom arra, hogy legyen ürügy csak úgy, nem hívatlanul és váratlanul átugrani a szomszédba, együtt lenni, beszélgetni egy jót, mert ez annyira jó mindenkinek. Feltölt. Egy igazi élmény, amiről egész évben beszélünk és várjuk a következő alkalmat. A Halloween egy ilyen alkalom. És igen, tudom, nem magyar, meg nem keresztyén hagyomány, meg szörnyek, csúnyák, gonoszak, az élet sötét oldala, stb. Ha belegondolunk, hogy milyen magyar ünnep lenne az, amit a szomszédainkkal ünnepelünk meg, akkor valljuk be, nem igazán találnánk ilyet. Karácsony, mindenszentek, húsvét, mindig családi, baráti körben töltjük, hiszen őket is olyan ritkán látjuk a mindennapi taposómalomban.

A másik dolog. Az élet sötét oldala, démonok, boszorkányok, szörnyek. A gyerekeim imádják ezeket a figurákat. Rajzolni, festeni, beszélni róla. Hiszen mindenre nyitottak. Lelkesek. Kérdeznek. És én válaszolok. Legjobb tudásom szerint. Miért? Mert felnőttként megtapasztaltam, hogy milyen az, ha találkozom az élet sötét oldalával. A halállal, a saját démonjaimmal és nem tudok vele mit kezdeni. Mert nem találkoztam még csak hasonlóval sem. Csak annyit tudtam, hogy ez rossz, erről nem kell beszélni, ezt el kell felejteni. Pedig az élet éppolyan velejárói, mint a boldogság és az öröm. És, ha ezt teljes természetességgel kezeljük, akkor talán nem lesz annyira fájó és nyomasztó az ő felnőtt korukban. Vagy ki tudja?! Egy biztos. Idén is nagy lelkesedéssel rajzoljuk, festjük a boszorkányokat, denevéreket, sötét kísértetkastélyokat. Ezeket kitesszük a falra. Szeretettel látjuk a szomszédainkat egy kis szeretetvendégségbe, miután “kicsaltuk” tőlük az édességeket. 🙂

És, bár reformátusok vagyunk, lehet, hogy ez egy pogány ünnep, de a szomszédaink iránt érzett szeretetünk és a gyerekeink boldogsága felülírja az eddigi hagyományokat és ideológiákat.

Lehet ezzel írjuk a történelmet. Miért ne lehetne egy másik nemzet hagyományait átültetni a saját szokásaink közé?! Hiszen ezt tettük számos ünnepünkkel. Más világot élünk, változnunk kell olyan irányba, ami nekünk és embertársainknak jó. És ebben a felfordult világban, ahol maszkkal kell takargatnunk magunkat és hamarabb írunk egy üzenetet, mint mondunk egy jó szót a másiknak, lehet, hogy nem árt változtatni a szokásainkban sem. Egyébként a Halloween jelentése a fény ünnepe a sötétség fölött. Ez szerintem tökéletesen leírja a mai világunk működését. Számomra mi emberek, – a szeretetre való képességünk – vagyunk a fény ebben a felbolydult világban.

“Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindenből, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (Pál 1. levele a Thessalonikabeliekhez, 5,21-22.)

Az első felét szántam ide, megerősítésképpen, a másik felén egy kicsit elmélkednék. Mi a gonosz? Kinek mi? Ugye? A boszorkány pl. miért az? Mert a mesékben, gonosz? Vagy mert aki írta rossz tapasztalata volt egy boszorkánnyal? Vagy csak úgy a saját agyszüleménye? A boszorkánynak nevezett nők tudtak valamit, amit a korabeliek nem értettek. Amit nem értünk, azt általában elítéljük, megtagadjuk, üldöző hadjáratot indítunk ellene, stb, mi emberek. Manapság is élnek köztünk olyan nők, asszonyok, akik olyat tudnak, amire nincs magyarázatunk. Legalábbis racionális, tudományosan bebizonyítható nincs. Így láthatatlanul élnek a rendszeren kívül és alkotnak. Nem boszorkányoknak nevezzük, hanem ki minek. Denevérember. Jó vagy gonosz? Batman?! Emberi magyarázatok, kitalációk. Mindent Isten teremtett. Mindent. Élvezzük, ami megadatott és hálával éljük meg a pillanatot és szeressük és ne bántsuk egymást. Szerintem. 😉 Happy Halloween. 🙂