Korábban már több bejegyzést írtam táplálkozás témában (ezek linkjeit a bejegyzés végén láthatjátok). Most azonban arról szeretnék egy kicsit elmélkedni, hogy a jövőben hogyan érdemes szerintem átalakítani a család élelmiszerrel való ellátását. Sokat lehet olvasni arról, hogy sok helyen a világban már most annyira szélsőséges lett az időjárás, hogy élelmiszerhiány van. Ez várhatóan egyre jellemzőbb lesz a világ több pontján. A túl sok eső, a nagy szárazság, a váratlan jégesők, stb., ezeket már manapság is tapasztaljuk mekkora pusztítást tudnak végezni a mezőgazdaságban. Ha ez egyre erőteljesebb és gyakoribb lesz, akkor az már valóban komoly hatással tud lenni az emberiség élelmezésére.

A másik fontos szempont az önellátás, vagy legalábbis minél kevesebb függés az “automatikus ellátórendszertől”. Miután az önellátó paraszti réteg széles körű létezése eltűnt, ki vagyunk szolgáltatva a nagyüzemi ellátórendszernek és a kereskedelemnek. Most a covid kapcsán ugyan “csak” annyit tapasztaltunk, hogy egy kicsit megborult a rendszer a váratlan, hirtelen felvásárlási hullámnak, de hamar lenyugodtak a kedélyek, mert láttuk, hogy hiány nincs, csak a szokásos berendezkedés utáni hirtelen változásra reagál egy kicsit akadozottan a gépezet. De mi a helyzet akkor, ha nincs mit a polcra tenni? Vagy olyan minőségi szintre süllyed (minőségi, természetes alapanyag híján) a bolti ellátórendszer, hogy túlkereslet áll be a piacon. Hozzáteszem, számomra már most olyan mélyen van minőségben a “szokásos” kereskedelmi láncoknál kapható kínálat, hogy azt már sokszor emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítanám. Legalábbis én azt tapasztalom magamon és a családomon, hogy bizonyos élelmiszereket (pl. bolti pékáru) már nem szívesen fogyasztunk, mert nem esik jól. Egyszerűen úgy érzem, hogy rosszul vagyok tőle, nem táplál igazán, mert szinte bármekkora mennyiséget meg tudok enni belőle, mégsem érzem az elégedettséget és gyorsan újra megéhezem. Természetesen olykor mi is vásárolunk boltban, pont ezért van összehasonlítási alapom. Vagy ha vendégségbe megyünk, vagy, máshol kell étkeznünk, akkor nem tartunk minőség ellenőrzést, hogy mi honnan származik, hanem elfogyasztjuk, amit kapunk.

Nálunk ez most úgy működik, hogy heti egy alkalommal bevásárolunk a piacon, termelőktől pékárut, tejterméket. A zöldséget és a húst is lehetőségeinkhez mérten igyekszünk helyi termelőktől beszerezni. Amennyire lehetséges. Hiszen, fogyasztunk pl. banánt, citromot, ami természetesen nem helyben terem. De lényeg a lényeg, hogy fontos szempont a minőség, hogy helyben legyen, frissen, termelő készítse, termelje és ne legyen sok járulékos költsége. Tehát se a megvásárolt áru ne utazzon sokat, se mi.

Arról is sokat olvasni, hogy a jövőben mennyire nagy jelentősége lesz a helyi közösségeknek. Én abban látom a megoldást, ami már van ahol működik, hogy a vásárló is kiveszi a részét a termelő munkájából. Vagy havi rendszeres pénzbeli hozzájárulással, vagy valamilyen módon a saját munkájával, amit hozzá tud tenni. Fontos lesz a kölcsönös bizalom, hiszen hosszú távon egymásra leszünk újra utalva a minőségi élelmiszerellátásban. És itt megint kiemelném a minőséget. Tehát nem azt akarom mondani, hogy kiüresednek a polcok a boltokban, hanem azt gyártanak és csomagolnak, amit éppen tudnak. Ha nem terem elég gyümölcs, akkor ki tudja mi lesz a bolti lekvárban. Itt is hozzáteszem, hogy én most sem tudom megenni a bolti lekvárt, csak, amit a piacon veszünk és az saját, házi készítésű. Aztán ha egyre nagyobb réteg megy el ebbe az irányba, egyszer lehet kénytelen leszek én magam befőzni, de állok elébe. Szóval nem azt akarom mondani, hogy akkor mostantól neki állunk állatokat tartani, meg nagy gyümölcsöst telepíteni, csak hogy át kell gondolni a mit és honnan, hogyan.

Korábbi begyzések a témában:

Mindennapi kenyerünk, avagy a táplálkozás művészete

A táplálkozás művészete folytatás

Táplálkozásom átalakulása – a kezdetek

Itt pedig sok más téma mellett van az élelmezésről is szó:

Mi vár még ránk?