Ebben a részben is látványos filmes elemekkel, utópisztikus eszközökkel van bemutatva minden történés, de nagyon fontos a fő mondanivaló. Itt a fókusz az egyéni, belső harcon van, szerintem. Ahogyan a főszereplő, Tris nem tud menekülni a múltjától és a belső vívódásaitól. Csak egyetlen ember képes kinyitni azt a dobozt, ami a társadalom jövőjének a kulcsa, azonban senki nem tudja milyen titkot rejt. A Műveltek vezetője minden erőszakos eszközt bevet a céljai érdekében és képes annyi emberáldozatot meghozni, amennyit nem szégyell. A megoldás azonban egyetlen különleges személyiségen keresztül vezet, akit a közösség Elfajzottként, tehát veszélyesként tart nyilván. Ő Tris. Aki látszólag nem képes feldolgozni a múltját és folyamatos vívódással van önmaga felé, de miután legyőzi önmagát, megfejti a titkot. Azt gondolom a mai világunkban is a megoldás kulcsa az egyéni belső harcokon múlik. Hiszen minden mélyen, láthatatlanul rejtőzik. Tris végül ugyan kényszer hatására, de önként vállalkozik a doboz kinyitására. Erre csak egy olyan ember képes, aki sokoldalú, egyszerre bátor, őszinte, önfeláldozó, művelt és kedves. Egy szimuláción keresztül vezet az út a doboz kinyitásához, ahol mind az öt csoporthoz tartozó kivételes tulajdonságokkal kell rendelkeznie. Ez csak úgy teljesíthető, ha nem hagyja magát befolyásolni a látható intézkedések és ideológiák által, hanem képes befelé figyelni és saját magában rendet tenni. A bátorságpróbához az elhunyt Édesanyját használják fel, ami elég motiváció ahhoz, hogy bátornak mutatkozzon, azonban az őszinteség próbáján kiderült, hogy nem tartja magát bátornak, csak annak mutatja magát kifelé. Legszívesebben beleszürkülne ő is a társadalomba és nem akarja felvállalni az Elfajzottnak nevezett vérét ahhoz, hogy ezt a különleges szerepét betöltse. Szerintem az életben az egyik legnehezebb küldetés nem megküzdeni az elénk állított feladatokkal, hanem elfogadni saját magunkat olyannak, amilyennek teremtettünk és kamatoztatni azokat a képességeinket, amiket kaptunk. Ehhez az egyik elengedhetetlenül fontos út, a múlt megismerésén és feldolgozásán át vezet. A film részletesen mutatja be ennek a múltnak a keserves, fájdalmas, ugyanakkor végül hatalmas lelki felszabadulást jelentő feloldozását. A végső célig kellő kegyelemmel kell viszonyulnia olyan emberekhez, akik elárulták, megbántották, kigúnyolták. Ezt az önfeláldozás próbáján kell bizonyítania. Amikor az ember benne van egy helyzetben, és csak viszi az események sodrása, nagyon nehéz józan ítélőképességgel, minden befolyásoltságot kizárva végiggondolni a döntéseket. Ez a műveltség próbáján derül ki, amikor Tris képes megállni egy pillanatra, behunyni a szemét, befelé figyelni, átgondolni és mérlegelni a körülményeket és végül nem a befolyásolás irányába haladni, hanem higgadt, önálló döntést hozni. Ez nagyon keveseknek sikerül, hiszen hatalmas belső erőre van hozzá szükség. Végül, de nem utolsó sorban a kedvesség próbája, amin annyiszor elbukott már az élete során, hiszen ez egy olykor, bizonyos szituációban, önmagunkat is meghazudtoló tulajdonság. Hiszen kifelé kell mutatni egy olyan tulajdonságot, ami nem zsigerből jön, hanem saját árnyékunkon túllépő helyzet. Első nekifutásra most éles helyzetben újra nem sikerül egyből Trisnek, de kap egy újabb esélyt. Pont az, – akihez kellő kegyelmet tudott tanúsítani az önfeláldozás tesztjén – segít végül még egy esélyt kapni, hogy újra megpróbálja. Az élet furcsa fintora, hogy olykor olyan embereket sodor elénk, akik bántanak, lenéznek, elárulnak, de kellő önfegyelemmel és empátiával túl lehet lépni ezeken a megpróbáltatásokon. Soha nem tudhatjuk, hogy mikor válik később szövetséges egy látszólagos ellenségből. A legnehezebb próbatétel, amikor saját magával kerül szembe és önmagával kell megküzdeni. Végül a saját magával szembeni megbocsátás ad egy olyan szintű feloldozást, ami kinyitja a dobozt, így végül fény derül a titokra, amire senki nem számított. Olyan üzenetet tartalmaz, ami felfedi egész társadalmuk eredetét és célját és túlmutat azokon a határokon – a filmben ezt egy, a várost körülvevő kerítéssel szimbolizálják – ami kinyitja a kaput a tőlük elzárt világhoz, új reményt adva a jobb jövőhöz.

Ez a rész is lenyűgözött, hiszen itt is végig olyan párhuzamot láttam a film során a valós élettel, ami leírhatatlan. Hiszem, hogy ahhoz, hogy jobb világban éljünk az egyéni harcokat kell megvívni. Hiszen egy letisztult, saját magában is rendet rakó egyéniség képes csak kegyelemmel viszonyulni embertársaihoz és nyílt, segítőkész, kedves tulajdonságokkal felvértezve végezni az élet által elé állított feladatait.

Nem erőszakkal és központilag irányított intézkedésekkel, hanem ki-ki a saját egyéni megnyilvánulásaival képes új, emelkedettebb világot alkotni. Ennek vagyunk most részesei jelenleg is, szerintem. A megoldás bennünk van és nem külső körülményekben kell keresni.