Ez a film annyira lenyűgöző volt számomra, hogy nem tudok kikerülni a hatása alól, még napokkal a látottak, hallottak után sem. Veronica Roth azonos című regénye alapján készült a film és ez egy három részes sorozat első kötete. Műfaját tekintve disztopikus fantázia. Régen nem szerettem fantasztikus filmeket nézni, mert baromságnak találtam a képi megjelenítést, a túlságosan utópisztikus mondanivalót. Ez a film úgy mondja el a mai társadalmi felépítés működését, hogy közben a futurisztikus fantázia köntösébe bújtatja. Aztán a többi részben pedig jött a nagy bumm számomra, ahol olyan szintű párhuzamot láttam a mai történésekkel és a film cselekményeiben, ami egészen hihetetlen. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, mindegyik résznek egy külön bejegyzést szentelek, lássuk most az elsőt.

A cselekménye röviden: “Beatrice Prior a disztopikus Chicagóban él, ahol a társadalom öt csoportra tagolódik, ezeknek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő a tagjai számára. Az év egy bizonyos napján a 16 éveseknek el kell dönteniük, hova akarnak tartozni: a Bátrakhoz, az Őszintékhez, az Önfeláldozókhoz, a Barátságosakhoz, vagy a Műveltekhez. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice azonban egyikbe sem illik bele, ő ugyanis Elfajzott, és mivel kilóg a sorból, veszélyesnek számít. Ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy önmagává váljon. Olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent, még önmagának is.” (forrás: Wikipédia)

Egy csoportnak úgy leszel tagja, hogy vagy beleszületsz és ott maradsz, vagy szabadon eldöntheted, hogy másik csoporthoz akarsz tartozni, mint ahova születtél. Megvan a döntés szabadsága. Elvileg. Zseniális, ahogy felépíti a film ennek a megjelenítését. Mert bár látszólag szabad döntési jogod van, valójában csak egy kalitkában vergődsz és ugyanúgy irányított része vagy a kísérletnek, – amit az első részben még nem is tudnak, hogy ez egy kísérlet. Soha nem is derülne ki, ha Beatrice (továbbiakban Tris) nem lógna ki a társadalmi kategóriák sorából. Már a döntés meghozatala is nagy dilemmát okoz számára, hiszen, érzi, hogy az a csoport ahova született (Önfeláldozók) nem neki való. Nem érzi sajátjának. A szíve nagyon húzza a Bátrak csoportjához, mert ők szabadok, gyorsak, vagányak. Végül őket választja, mindenki nagy megdöbbenésére. Ő boldog, mert szabadnak érzi magát, már csak attól, hogy ő döntött így és a csapattal való együttlét is rengeteg izgalmat tartogat, ami inspirálja, feltüzeli. Kezdetben botladozik, nem találja a helyét, el is nevezik szerencsétlennek a csoporttársai, mert nem tud győzni a párharcokban, mindig a gyengék védelmezőjeként áll ki. Majd a szorgalmának és a kitartásának köszönhetően egyre jobb lesz és a csoport sereghajtói közül a legjobbak közé emelkedik. Azonban az eléjük állított feladatokban hamar kitűnik, hiszen nem úgy viselkedik mint egy bátor, hanem a bátorság mellett művelt, őszinte, önfeláldozó és barátságos is, tehát Elfajzott. Veszélyt jelent a társadalmi berendezkedés számára, hiszen nem irányítható, nem befolyásolható, hiszen átlátja a helyzeteket és olyan megoldásokban gondolkodik, mint amire nagyon kevesek képesek. Leírhatatlan milyen profizmussal jeleníti meg a történet hogyan lóg ki valaki egy társadalomból pusztán azért, mert annyira okos, intelligens, ügyes, hogy egyszerűen ki kell iktatni, különben lerombolhatja az irányítók érdekei szerint mozgatott rendszert. Mennyire így működik a társadalmunk, nem? Annyi különbséggel, hogy nálunk az ún. Elfajzottak most még csendes megfigyelőként vannak jelen. És most jön a lényeg! A csoportrendszert állítólag azért hozták létre, mert így a béke fenntartható. Hiszen, ha mindenki megtalálja a maga csoportját, a maga helyét a társadalomban, akkor csak csendben teszi a dolgát és mindenki békén hagy mindenkit. Igen ám, de jönnek a Műveltek (!), akik annyira okosnak hiszik magukat, hogy hatalomra törnek. Ehhez nem kell más, mint megvádolni az Önfeláldozókat azzal, hogy Elfajzottakat bújtatnak (hoppá), tehát a rendszer veszélyben van, a közös jó érdekében, és csakis a ti érdeketekben kiiktatjuk a nekünk nem tetsző csoportot és mi állunk az élre. Hát nem zseniális?! Nem így működik jelenleg is minden?! Vannak a devizahitelesek, a magánnyugdíjpénztári tagok, vannak az oltáspártiak, az oltásellenesek, vannak a vegánok és a húsevők. Elég egyetlen döntés, ami a hatalom megszerzéséhez szükséges, és máris ki van iktatva egy csoport. A csoport kiiktatását egy harmadik csoport, a Bátrak felhasználásával érik el egy tudatmódosító szérum segítségével, amitől irányítható, parancsot végrehajtó biorobotokká válnak. Nálunk ez a szérum a televízió, a híradások. Nagyon könnyen, egyszerű manipulációval máris össze lehet ugrasztani két csoportot, hogy a nevető harmadik a hatalom és pénzéhségét csillapítani tudja. Egyszerűen nem találok szavakat, milyen párhuzam van a film futurisztikus, látszólag szórakoztató tartalma és a valós működésünk között. Miközben néztük a filmet, kérdeztem Lajosomtól, hogy ő látja ezt a fantasztikus párhuzamot, – amit film közben nem ennyire részletesen fejtettem ki, nyugi 🙂 -, de csak mosolygott. Mint, ahogy te is kedves olvasó, biztosan így teszel, ha egyáltalán eljutottál az olvasásban idáig. Megértem. A régi gondolkodásmódommal most egészen biztosan kattantnak és nemnormálisnak és csak legyintésre méltónak találnám azt, amit most itt összehadoválok. 🙂 De muszáj leírnom, egyszerűen kikívánkozik. 🙂 Szóval. Tris szülei a megtámadott, Önfeláldozók csoportjának tagja és bár idáig csendben, mint egy kis szerencsétlen passzív megfigyelője volt az eseményeknek, de nem tudja visszafogni valódi lényét, valódi önmagát és hihetetlen energiák szabadulnak fel benne. Közbelép és megakadályozza a Művelteket, hogy a szérum befolyása alatt lévő Bátrakkal mészárlást hajtsanak végre az Önfeláldozók csoportján. Mindezt hogyan?! A saját fegyverüket veti be ellenük, beadja a Műveltek vezetőjének a szérumot és ő maga állítja le a beprogramozott parancsot. (!) A kulcs itt van! A saját fegyverét használja ellenük! Na és itt nem írom le a párhuzamomat a jelenlegi helyzettel, mert bár nagyon kevesen jutnak el ennek a résznek az olvasásáig, de nekem is van családom….folyt.köv……