Megérkeztem a pozitívumokkal is a jelenlegi helyzetet illetően. Azt gondolom ebben az időszakban nagyon fontos egymás erősítése, bátorítása. A korábbi vírussal kapcsolatos bejegyzéseimben kipanaszkodtam magam és most már észreveszem az élet derűsebb oldalát. Következzenek hát az én meglátásaim. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az én megélésem. Nem ez az egyetlen és csakis a járható és a legjobb, de a jelenlegi tudati szintemen én így látom.

Az élelmiszerekhez való hozzáállás újraértékelése: természetesnek vettük, hogy az élelmiszerek korlátlanul és hatalmas választékban állnak a rendelkezésünkre. Sokszor pont ez jelentett számomra is problémát, hogy milyen hozzávalókat vásároljak, mit főzzek, hiszen bármi lehetséges, a választék végtelen. Már a tavalyi karantén alatt is átértékeltem, hogy a kevesebb és minőségibb több, mint a végtelen, nagy mennyiségű választék. Egyszerű ételekhez vásárolunk alapanyagokat és egyszerű, de nagyszerű ételeket készítek. Korábban pl. nagyon sok előre készített édességet vásároltam, táblás csokik, csomagolt kekszek, gabonapelyhek, mirelit áruk, konzervek. Most csak a legszükségesebb alapanyagokkal számolunk, amiből tápláló és finom ételek készíthetőek.

Főzési szokások megváltozása: a fent felsorolt édességek helyett saját készítésű nyalánkságokat készítek. Néhány egyszerű hozzávaló (lekvár, cukor, búzadara, tejföl, tej, túró, tojás) és már készíthető is a sok finomság (palacsinta, császármorzsa, stíriai metélt, grízes tészta) Kényelmesebb volt mindent készen megvenni, de nem biztos, hogy egészségesebb és táplálóbb. Plusz az elkészítése egy igazi kreatív alkotási folyamat. A főzés mellett a rendszeres és változatos desszertek elkészítése nálam abszolút a karantén időszakhoz köthető, amiért hálás vagyok, mert ez a szokás azóta is velünk maradt.

Bevásárlási szokások megváltozása: eddig sem vittük túlzásba a bevásárlások gyakoriságát, de most még szűkebbre szabtuk. A helyi piacon, helyi termelőktől vásároljuk az alapanyagokat, amit ott nem sikerül beszerezni, azt a helyi zöldségestől, hentestől szerezzük be. Az áruházi vásárlás nagyon minimálisra csökkent és ritkult is. Inkább többet (nem raklapszámra!) veszünk, de ritkán. Emlékszem korábban mindig rendeltem egy Tesco házhozszállítást, ez kényelmes volt, csak mivel nem volt szabad időpontjuk a nagy roham idején, kénytelen voltam taktikát váltani. Én ebben látom a lehetőséget, hogy a helyi közösség berkein belül oldjuk meg az élelmiszerellátást, – amennyiben ez megoldható – ha már saját magunk nem is termeljük meg. Az elmúlt időszak nekem nagyon megmutatta, hogy a termelőktől való beszerzés semmi problémába nem ütközik, a nagy áruházláncok – mivel tisztában vagyok vele, hogy a nagyobb tömegek ott vásárolnak – már akadozva vette a hirtelen rohamot. A tömegről és a bevásárlás közbeni kellemetlenségekről (amit a hírekben olvastam) már nem is beszélve.

A természethez való viszony változása: bár az utóbbi időszakban alapból hozzá voltunk szokva, hogy kétszer meggondoljuk elinduljunk-e bárhova, bármilyen programra három kisgyerekkel, de most a korlátozások rá is kényszerítettek. Nincs annál felemelőbb, mint amikor sétálunk egyet a közeli erdőben, gurulunk le a füves domboldalon, kertészkedünk a saját kertünkben, vagy csak úgy élvezzük a napsütést, a tavaszt kint a szabadban. Nem kell hozzá sehova elmenni, bármit megvenni. A fiúk megtanulnak gereblyézni, magaságyást készíteni, ásni, növényeket gondozni. Ahogy én is láttam és tanultam a szüleimtől, nagyszüleimtől, most én is átadom ezt a tudást.

Közlekedési szokások átalakulása: a home office-szal megszűnt a mindennapi ingázás a munkahelyre, ami nem csak hogy költséghatékony és kímélő a környezetnek, rengeteg idő felszabadult, amit korábban utazással töltöttünk. A napokban olvastam, hogy vírus idején az egyik legbiztonságosabb közlekedési eszköz a motor. Értitek?! A motor?! Mekkora perspektívaváltás történt egy “kis” vírus megjelenésével. Fantasztikus. Korábban nem tudtam volna meggyőzni senkit, hogy miért a legjobb motorral munkába járni, manapság meg….

Utazási szokások megváltozása: A légitársaságok nagy része lassan megszűnik létezni, annyira drasztikusan lecsökkent az utaslétszám. A turizmus miatti utazások száma szintén mély zuhanásban. Lássuk be azért nem biztos, hogy az a legjobb, hogy mindenki utazgat a nagyvilágban oda és annyiszor ahányszor kedve tartja. Gondoljunk csak azokra a nagy turistalátványosságok helyszínekre, ahol a vírus megjelenése előtt, már korlátozták a látogatói létszámot, mert annyira ellehetetlenítette a sok turista a helyiek életét. Tényleg rendjén van ez így, hogy csak a saját élményszerzésünket szem előtt tartva és minden egyéb tényezőt kizárva utazgatunk?! Ilyenkor is fontos mérlegelni a környezetet, és kicsit széleskörűbben belegondolni a tevékenységünk által okozott következményekre. Most levegőhöz jut a légtér, a gyakran látogatott turistalátványosságok, a közelükben élő helyiek, stb. Nem azt mondom, hogy egyáltalán ne utazgassunk, csak a mennyiséget és a hogyant kell átgondolni, szerintem.

A család jelentősége: Teréz Anya is megmondta, ahhoz, hogy béke legyen a világban, Mindenki menjen haza és szeresse a családját. Most megkaptuk a lehetőséget, az esélyt arra, hogy így tegyünk. Szabadult fel időnk is a felesleges utazások kiiktatásával, amit szabadon mi dönthetünk el, hogy mire fordítunk. A hangsúly a szabadon van. Nagy szabadságot kaptunk az online élettel és a kötöttségek átalakultak. Nagyobb a személyes felelősségünk a feladataink és kötelezettségeink elvégzését illetően, mint valaha. Hát használjuk jól. 😉 Ennyit együtt rajzolni, festeni, történeteket mesélni nem volt alkalmunk teljes családi körben, mint a karanténok alatt. Végtelenül hálás vagyok, ezek a helyzetek megmutatták, hogy lehet és kell is még több ilyet, mert ahogy borzasztóan jók volt az én gyerekkoromban is ezek a közösen eltöltött pillanatok, úgy a mi gyerekeinknek is sokat számít.

Pszichés feldolgozás megtanulása: iszonyatos mennyiségű információ zúdul ránk nap, mint nap és általában, ami kikerülhetetlenül szembe jön, az közel sincs jó hatással a pszichés állapotunkra. Ha lehet, ebben az időszakban, még tudatosabban kell megteremtenünk azokat a szűrőket az életünkben, amivel korlátozzuk, vagy átalakítjuk az információkat, hogy feldolgozható legyen számunkra és ami érezzük, hogy nem jó nekünk, azt pedig semlegesíteni valamilyen módon. Nah ez így elég sablonosra sikeredet, de gyorsan mondok is egy példát. Nekem pl. nagyon jól esik meggyújtani egy gyertyát és csak ülni a sötétben, egyedül. Hagyni, hogy lecsendesedjenek a gondolataim, lelassuljon a szívverésem, megnyugodjon a lelkem (a mellkasi diszkomfort érzet csituljon), elernyedjenek az izmaim az állandó készenléti állapotból. Korábban azt sem tudtam milyen csak úgy egyedül, csendben lenni. Mióta rendszeresen imádkozom rákaptam az ízére, hogy úgy mondjam és rájöttem mennyire jó ez nekem.

Első körben most ennyi minden jutott eszembe, kitartást kívánok Mindenkinek az előttünk álló időszakhoz és sok lelki erőt hozzá.