Mint tanult közgazdász, engedjétek meg, hogy újra sutba dobjak minden racionális és “normálisnak” elfogadott okfejtést a vírusmizériával kapcsolatban, így figyelmeztetve azokat, akik ne is olvassanak tovább, ha tudományos, és bizonyítható, és statisztikai alapon alátámasztható, és orvosilag bizonyítható, gazdaságilag ésszerű értekezést szeretnének olvasni.

Hallgatom a híreket és akár akarom, akár nem hatással van rám. Minden nap bemondják, hogy mennyire durvul a vírushelyzet és hányan vannak lélegeztető gépen és hányan haltak meg és, és, és….De hányan vannak, akik már átvészelték úgy, hogy nem volt több, mint egy nátha, vagy mint egy influenza, vagy egy kicsit jobban ledöntötte a lábáról ugyan, mint egy “normál”, ismert betegség, de él és virul. Hányan vannak, akik tünet nélkül vészelték át. Hányan vannak, akik az egészségüket előtérbe helyezve immunerősítenek és még tudatosabban igyekeznek felkészíteni a szervezetüket arra, hogy ha esetleg elkapják, bízva a szervezetük ellenálló képességében kutya bajuk lesz. Hányan vannak, akik minderre fittyet hányva, próbálják élni a “normális” életüket. A hírekben bemondott statisztikák csak egy nagyon kis töredéke a nagy többségnek, de mégis ennek van hírértéke, mert ez a negatív, a mérhető, a búsulásra okot adó. Az előbb felsoroltak ugyan nehezen mérhetőek, főleg, aki tünet nélkül esett át az egészen, így értem, igen, nyugi, értem, hogy miért nem ezekről az esetekről mondják be a statisztikákat. Pedig mennyivel jobb lenne a közérzetünk, a hozzáállásunk, ehhez az egész cirkuszhoz, nem?! Ha arról beszélnénk, hogy mi a valódi megoldás. Igen, tudom. A vakcina. Legalábbis a hatóságok és sajnos minden, az emberek irányítását hivatott közeg ezt szajkózza. De, mi a helyzet ennek a kommunikációnak és a “védekező” intézkedések következményeinek az elszenvedőivel? Azt ki méri és veszi figyelembe? Mi a helyzet azzal, aki egyre jobban szorong a víruskiáltványok hatására?! Óhatatlan, hogy bekúszik a bőrünk alá a betegségtudat, a halál, mert ezt halljuk minden nap. És amivel minden nap foglalkozunk és a gondolataink, ami körül járnak, az igenis nagy hatással van ránk. Mi a helyzet azokkal a pszichés tünetekkel, ami láthatatlan, mert látszólag “normálisan”, fegyelmezetten tudjuk követni az utasításokat, de ezek mind hatással vannak a lelkünkre. Sokáig én is azt hittem – főleg mivel igyekszem mindig szembe menni azzal, mint amit elénk tálalnak, meg, amit “csinálni kell” – hogy nincs rám hatással ez az egész. A belső béke és nem a külvilágra figyelés, blabla……., igen, tudok én is mindent elméletben, de mégis. Szorongást érzek, amivel nem tudok mit kezdeni. És bármennyire bizakodó vagyok és pozitív és hiszek, meg minden….., mégis. Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik azokban az ágazatokban dolgoztak, akit most keresztbe vágtak a védekező intézkedésekkel? Nincs munkája, kilátástalan, nincs pénze, nem látja a jövőt, stb. Mennyire rossz lehet munka nélkül, kilátástalanul tengődni?! Tudom, a káosz a fejekben van és csak magunkban tudjuk megtalálni az egyensúlyt, tudom, de ezt nehéz elmagyarázni egy olyannak, akinek összedőlt az addig megszokott kis világa. Tudom milyen kilátástalanul, bizonytalanul élni, úgy, hogy nem tudod miért érdemes élni. De van kiút. Ez a helyzet egy fantasztikus lehetőséget hordoz. Egy megújulási lehetőséget. Csak teljesen más perspektívából kell nézni az eseményeket, mint az eddig “megszokott”. Az újabb szigorítások, vagy esetleges enyhítések még jobban felturbózzák az amúgy is káoszos helyzetet. Azt gondoljuk, abban reménykedünk, hogy a hozzáértők, majd tudják mi a jó nekünk. Meg kapjuk az oltást, újraindítjuk a gazdaságot és minden megy a régi kerékvágásban. Szerintem nem. Már semmi sem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. Nem tudjuk meg nem történté tenni az elmúlt időszakot. Mi van akkor, ha a védőoltásoknak semmi hatása nem lesz?! A vírus olyan szinten tud mutálódni, hogy nincs ellene mit tennünk? Nem a vakcina jelenti a megoldást, hanem valami más? Bízni kellene a természet megtartó és természetes kiválasztó erejében és nem beavatkozni mesterségesen? Lehet. Én sem tudom. Csak azon agyalok, hogy mindig azt hisszük, hogy a megoldás itt van a kezünkben, mi emberek mindent kézben tartunk és mindent meg tudunk oldani. Mi van, ha nem?! Mi van, ha nálunk nagyobb erő egyszerűen tisztítja a Földet minden olyan negatív rezgéstől, ami nem jó neki? A túlfokozott termelés, az infrastruktúra működtetése, minden, ami káros és ember alkotta. Bárki is alkotta meg a vírust, a természet vagy mesterségesen lett előállítva, teljesen mindegy, zseniális, amit művel. Néhány évvel ezelőtt, még emlékszem úgy kellett könyörögnöm, meg külön engedélyt kérni, hogy otthonról dolgozhassak, – mert jobban tudok haladni a feladataimmal, mint az irodában – és most tessék. Mire újra munkába állok, ez már természetes lesz. Nagyon, nagyon sok pozitív hozadéka van ennek a helyzetnek, de ez majd egy külön bejegyzést kíván. Ennek most az a célja, hogy rávilágítsak mennyi mindenre nem is gondolunk és mennyi minden van ezzel a helyzettel kapcsolatban, ami járulékos következmény, de nem kap fókuszt. Folyt köv. 😉