A mozgás csodája- bodyArt&deepWork

A gyerekek születése előtt mindig is sportoltam. Ez az életem nagyon fontos része volt. Így tudtam levezetni a feszültséget, vagy csak egyszerűen egy nagyszerű kikapcsolódást jelentett számomra. Aztán ez megszakadt a várandósággal és a szoptatós időszakokkal. Az első gyereknél még eljártam kismama jógára, majd már Marcival együtt baba-mama jógára, de a második gyerkőcnél ez már megborult. Egyszerűen nem tudtam megoldani a mozgást, és bár most már egyre több lehetőség van úgy mozogni, hogy pocakkal és egy picivel, akkor nem nagyon találtam a módját. Szóval szépen lassan elmaradoztak a rendszeres mozgások az életemből és ennek meg is lett az eredménye. A lelkem mély zuhanásban repült egyre mélyebbre és mélyebbre, amit így utólag nézve nem bánok, de akkor azért sok szenvedést okozott. Szóval a lényeg, hogy az egyensúlyomhoz elengedhetetlen, hogy mozogjak valamit. Miután a harmadik gyerkőc is egy éves lett, gondoltam itt az ideje egy kicsit magamra is időt szánni, így próbáltam visszatérni a korábbi, megszokott sportágaimhoz. Kosárlabda, futás, kerékpározás, úszás. Igen ám, csak nem bírtam. Nem bírtam csinálni, fájt mindenem, nem tudtam koordinálni a túlsúlyomat sem, szóval elég elkeserítő volt. Aztán sokat sétáltam és ahogy korábban már többször írtam, rehabilitálódtam. Majd jó három hónappal ezelőtt, már nem is emlékszem, hogy hogyan, talán egy érzés vezérelt és megkerestem egyik volt kolléganőmet. Szó szót követett, mikor is eljutottunk odáig, hogy most kezdni újra ő is a bodyArt&deepWork edzéseket, amit korábban is tartott, de neki is volt egy kis szünet két kisgyerek mellett. Becsatlakoztam az edzésekbe, ennek a vírushelyzetnek hála online tudunk edzeni, hiszen ő Pécsen, én Veresegyházon. Na, de a hosszú bevezető után a lényeg.

Fuh, hát nem is tudom leírni. Valami katartikus élményt okoznak az edzések. Úgy áramlik az energia, hogy csak na. Pont minden klappol, ahhoz, hogy ezt pont nekem való legyen. Mindig elhangzik Andi szájából edzés alatt, hogy “hosszú a gerinc”, “hasfal tart”, “vigyázz a derekadra, tart”, ami azért fantasztikus, hiszen a korábban összecsúszott csigolyáim, a szétnyílt hasfalam és a harmadik szülés során súlyosan megsérült medencém és csípőm nem bírná a megerőltetést. Ezek a gyakorlatok viszont olyan szintű felszabadító mozgást jelentenek, hogy mind segíti a korábbi problémáim regenerálódását. Két hónapja csinálom, eleinte heti egyszer, majd kétszer, most már háromszor és olyan szinten visszaállt a tartásom a helyes, egyenes irányba, a gerincem rengeteget erősödött, a hasfalam nemcsak, hogy teljesen összezárt, de szépen formálódik, érzem, hogy vannak izmaim. Az energiaszintemről ne is beszéljünk. Sokszor azt érzem annyi energiám van, hogy nem tudom mit kezdjek vele. 🙂 (nyugi, fogom tudni hova használni;), szóval a lényeg, hogy ez valami fantasztikus egy mozgásforma. Ja és függőséget okoz. Már alig várom, hogy újra a szőnyegre álljak teljes menetfelszerelésben és hajrá. Nem kell hozzá semmi eszköz, ez a másik fantasztikus benne. Mindig úgy éreztem korábban, ha valamilyen eszközt használtam, hogy magamra erőszakolom a mozgást. Itt a saját testünk erejét használjuk és hihetetlen milyen eredménnyel. Így nem leszek kétajtós szekrény, viszont formál, energetizál. Ez volt a fizikai sík. Ugyanakkor van egy lelki megélésem közben, utána. Olyan blokkokat szabadít fel, amit korábban csak gyűjtögettem és csak akadályoztak a szabad létben, most iszonyatosan felszabadító érzés tud lenni. Hosszú hetek után, miután már megerősödtem annyira, hogy bevállaljak egy deepWork órát (addig “csak” bodyArt és kombi órán vettem részt), hihetetlen élményben volt részem. Edzés után csak álltam a nappali közepén és zokogtam. De nagyon boldog voltam közben. Annyira katartikus érzést jelentett, hogy bőgnöm kellett tőle. Utána szárnyakat kaptam. A családom is értetlenül nézett, hogy Anya meghülyült, gyűrtem a fiúkat, birkóztunk, viccelődtünk, Lajosomat úgy megcsókolgattam, hogy nem értette, mi bajom van. 🙂 Pedig csak a korábbi évek, az Anyasággal járó minden nehézség, ami felgyűlt, amit cipeltem magammal, az igazi, izzadós mozgás hiánya, minden, minden felszakadt. Utána olyan szabadnak éreztem magam, mint még soha. Szóval egy szó, mint száz, boldog vagyok, hogy rátaláltam arra a mozgásformára, amit tudok három gyermek világrahozatalát követően is fájdalommentesen és élvezettel csinálni. Ezért végtelen hálával tartozom Bach Andinak, aki online óráival segít nekem azon az úton menni, hogy újra visszanyerjem a sportos, friss, fitt, lendületes oldalamat. 🙂 És végül, de ne utolsó sorban úgy alakította ki Andi az edzéseket, hogy nem fix időpontban kell megcsinálni, hanem amikor nekem megfelelő, ami három kisgyerek mellett, nem elhanyagolható szempont, hogy mozogni tudjak. Szóval, hajrá, mindenkit csak biztatni tudok, hogy találja meg azt a módot, ahogyan a legjobban tudja érezni magát a bőrében.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s