Miközben nyakig benne vagyunk a vírus okozta zűrzavarban, elgondolkodtam mi jöhet még? Miközben mosok, főzök, takarítok, jönnek a gondolatok. Figyelem, ami körülöttünk történik és elmélkedem az élet dolgain. Ma is volt egy pillanatnyi áramkimaradásunk, ez az utóbbi időben már a harmadik. Korábban írtam, hogy történt valami az idővel. Ez csak egy érzés. Aztán olvasom, hogy a Föld gyorsabban forog, mint korábban. Emberi idővel mérve elhanyagolható, de megtörtént a változás. A föld forgása és keringése egy olyan folyamat, amit mi emberek nem tudunk befolyásolni. Bármennyire is azt hisszük, hogy mindent tudunk uralni és mindenre van megoldásunk, mint most a járványhelyzetben az oltásokban látjuk a megoldást, azonban vannak dolgok, amik hatással vannak az életünkre ugyan, de nem tudjuk befolyásolni. Hálás vagyok azért, hogy a mélységeim megélése közben erősödött az Isten hitem és megtanultam tisztelni a felettünk álló erőket. Olvastam, hogy a Föld mozgásának a változása hatással lehet az elektronikus eszközeinkre. Az áramkimaradások elgondolkoztattak. Mi lenne velünk elektromosság nélkül? Most, hogy a világ online életre kezd berendezkedni, ez egy újabb nagy pofont mérne az emberiségre. Minden az internet körül forog. Ott nézzük a híreket, gyorsan rákeresünk bármire is legyen szükségünk, mit hol tudunk beszerezni, amire szükségünk van. Egy gyors recept, a hozzávalók, egy mindennapi használati tárgy, stb. Azon keresztül kapcsolódunk a munkahelyünkhöz, hogy otthonról tudjuk végezni a feladatunkat. A vásárlásaink is áttolódtak az online beszerzések irányába. Egy modern háztartásban elektromos árammal működik minden, TV, laptop, telefon (az akkumulátorok nem bírják sokáig elektromos áram nélkül), a sütő, a tűzhely, a hűtő, a mosógép, szárítógép, ilyenkor télen a fűtés. Mindent egy lapra tettünk fel. Ez kényelmet biztosít számunkra és a mindennapi életünkhöz elengedhetetlen. De mi történne ha nem lenne? Ezen agyaltam mostanában. A legfontosabb, ilyenkor hideg időben, a fűtés. Ha van egy jó kis cserépkályha vagy egy kandalló, az jelenthet alternatív fűtési módot. Az élelmiszerek hűtése ilyenkor nem gond, ha kint hideg van, hiszen megoldható lenne a hűtő kiiktatása. De mi van nyáridőben? Egy jó hűvös pince, padlás, kamra, ami a maga természetességében biztosítja a hidegebb hőmérsékletet. A főzés. Egy jó kis búbos kemence, fedett bográcshelyiség. Ez alternatív megoldást jelenthet télidőben. Nyáron kint a szabadban tűz felett bográcsban, vagy vaslapon sok finomság elkészíthető. Mosni kézzel is lehet, akkor viszont csak a legszükségesebb dolgokat mossa az ember. Sokkal takarékosabb és lélekemelő elfoglaltság. 🙂 Igen, lélekemelő. Volt időszak, amikor éppen költözésben voltunk és a régi helyen már nem lehetett, az új helyen még nem volt bekötve a mosógép és kézzel mostam. Aprólékos, nagy odafigyelést igénylő tevékenység. Volt idő, mikor ez az asszonyoknak közös program volt. Közben ment a pletyu, az ének, de közben szép tisztává varázsoltak minden ruhaneműt, amire a családnak szüksége van. Ez jó érzés, amikor a munkám eredménye valami szép és kézzel fogható. Ez benne a lélekemelő. A gépbe bepakolok, kipakolok, az is lehet az, de ez már hozzáállás kérdése. A főzés. Évekkel ezelőtt belső indíttatásból készítettem egy kézzel írt szakácskönyvet. Ez régen természetes volt, manapság minek? Ugye? Bármi elérhető, mást nem rendelek. Minek főzni, mosogatni, az időt fecsérelni ilyesmire? Pedig nagyon jó érzés kigondolni, megtervezni, beszerezni az alapanyagokat, megtermeli még jobb, aztán rászánni az időt és készíteni valami finomat. Ez is egy lélekemelő tevékenység. Egy alkotási folyamat. Összegyűjtöttem minden finomságot a szakácskönyveben és kézzel leírtam mi minden szükséges az elkészítéséhez és hogyan. Most már hosszú évek rutinja után sok minden már a fejemben van. Elég csak végiggondolni és már készítem is, a családom, barátaim legnagyobb örömére. TV nézés. Már idejét sem tudom mikor iktattam ki az életemből a TV nézést. Valahogy így hozta az élet. Egy idő után nem hallottam a híradót sem a gyerekzsivajtól, este pedig hulla fáradtan estem be az ágyba, így már nem jelentett kikapcsolódási lehetőséget sem. Nem is baj, hogy így alakult. Most tele van rossz hírekkel, semmitmondó műsorokkal, ami nem jelent számomra semmit. Olvasok helyette, vagy írok, vagy olyan filmet nézek, amit én választok, nem amit adnak, amit elém tesznek. A TV is egy nagy befolyásoló eszköz lett. Az a téma és azon agyalunk, abban élünk, amit ott hallunk. Laptop, tablet, telefon. Ezeket nyomkodjuk, ha kell ha nem. Emlékszem, amikor még nem volt okostelefonom, egyszer egy nap leültem a gép elé és megnéztem az üzeneteimet. Sokszor megkaptam, hogy nem vagyok update hírügyileg. Volt, hogy feleslegesen mentünk el egy összejövetelre, mert aznap reggel kaptam üzenetet, hogy elmarad. Én csak előző este olvastam utoljára üzeneteket, így megtettünk egy nagy utat, akkor még két kisgyerekkel. Egy-egy személyes találkozót sokszor hetekig egyeztetünk messengeren, mire végre összejön. Sokszor hiányzik a társaság. A barátok, a kollégák, a baba-mama kör, bármi. Amikor csak ülünk és beszélgetünk. Egymás kedvére, együtt töltjük az időt. (nyugi, van ilyen is az életemben, csak egyre ritkábban) Emlékszem gyerekkoromban, amikor ültünk a meleg sparhelt mellett (nem ma volt :)) és játszottunk. Mindenféle kis fából készült barkács dolgokkal, amit Nagyapám készített. Vagy “csak” szotyiztunk. Élveztem, ahogy először összegyűjtöm a kifosztott magvakat, majd egyszerre eszek meg sokat. 🙂 Takarítás. Egyszerűbb, főleg egy nagy lakást körbeporszívózni, mint fölsöpörni. De, ha a szükség úgy hozza, miért ne. Emlékszem Nagymamám minden nap fölsöpört. Én meg tartottam a lapátot és milyen boldog voltam, hogy segítek és együtt csináljuk. 🙂 Az internet és a munka világa pedig egy végtelen filozofálásba csapna át, hogy mi történne velünk elektromos áram nélkül. Ezt rád bízom kedves olvasó. A célom csupán az volt, hogy egy kicsit elgondolkodjunk együtt azon, mi történne, ha. Ha nem mi, emberek befolyásoljuk a történéseket, hanem egyszer csak megtörténik és egy kicsit felnézünk. Felnézünk és észrevesszük egymást. Észrevesszük a körülöttünk kínálkozó lehetőséget, hogy valami lélekemelő dolgot cselekedjünk. Nem nagy dolgot, nem népszerűt, ami millió lájkot hoz, vagy millió követőt, nem. Egyszerűen csak tesszük a dolgunkat az életben maradásunkhoz.