Miután végigkísérhettétek a kálváriámat és a tapasztalataimat a témában, most megosztom az általam megtalált megoldást. Ez az én megoldásom, ami nekem segített, ahányan vagyunk annyiféleképpen éljük meg a regenerálódást, következzen most az én történetem.

Korábban írtam, hogy mennyire nehezen regenerálódik a szervezetem most a harmadik szülést követően. Az első gyerkőcnél 30 éves voltam, a másodiknál 33 és minden gond nélkül zajlott a testem visszatérése a normál, jól működő, egészséges kerékvágásba. A harmadik szülésemnél 36 voltam és ezt már megszenvedtem. Mindamellett, hogy kemény dió volt 5 év alatt három kiskrapeknak életet adnom, az idő múlását most éreztem meg úgy igazán először. Eltelt a szülés követően 1 év és még mindig erős fájdalmaim voltak, a gerincem mentén, a medence környékén. Elmentem reumatológushoz, aki megértette a problémámat és felkínált megoldási javaslatokat a testem rendbetételére, fizikális szinten. Eljártam a Széchenyi fürdő, nappali kórházának, komplett fizikoterápiás részlegére orvosi masszázsra, iszappakolásra, gyógyfürdőzésre, heti rendszerességgel. Továbbá a helyi Misszió Egészségügyi Központba interferencia kezelésre. Itt éltem meg az igazi áttörést. Ez egy 10 alkalomból álló kúra, ami elektromos kezelést takar. A fájdalmas területre elektromos árammal stimulálják az izmokat, idegeket. Az első néhány kezelés után alig bírtam leszállni a kezelőágyról, sokkal rosszabb lett minden tünetem. Az 5. kezelés alkalmával éreztem, hogy valami felszakad. Valami mély fájdalom, ami akkor, ott bent ragadt a testemben a szülés során. Ez az érzés olyan volt, mint anno mikor Erika a kezét rátette a fájdalmas területre és kihúzta azt a valamit, ami okozta. Ez egy lelki folyamattal is együtt járt. Ott sírtam a kezelőágyon és éreztem, hogy most már minden rendben lesz. Persze ott senki nem foglalkozik a lelki résszel, pedig a kettő kéz a kézben jár. Erikánál ez azért volt anno nagyon hatékony és felemelő, mert ő közben a lelkemet is nézte, engem figyelt, hogy mi okozta ezt a testi tünetet. Én most a lelki résszel Istenhez fordultam imában. Ez jelentette azt a feloldozást, amitől jobban éreztem magam utána. A jobban az enyhe kifejezés, hiszen olyan szárnyaló boldogságot éreztem az ezt követő napokban, ami leírhatatlan. Több, mint egy évvel a szülésem során elszenvedett fájdalomból most tudtam kikecmeregni. Javasolták, hogy gyógytornára is járjak, de az nagyon nem jött be. Nagyüzemben, csak automatikusan végeztem a gyakorlatokat, már, amit meg tudtam csinálni, de semmi. Tudtam, hogy meg kell találnom azt a mozgásformát, amit szeretek csinálni, különben csak kesergek azon, hogy a korábban imádott sportágaimat nem űzhetem (futás, kosárlabda). Itt is megérkezett a segítség. Korábban egy csapatban dolgoztunk egy pécsi kolléganőmmel, aki bodyart és deepwork edzéseket tart. A vírusmizériának hála most online tart edzéseket, úgy, hogy nincs kötött időpont, hanem az általa feltöltött videókat egy hétig elérem és akkor edzek, amikor nekem megfelelő. Ez kiválóan illeszkedett a napirendemhez, hiszen nehezen tudom megoldani a fix időpontban való edzéseket. Ez volt november közepén, hogy elkezdtem vele edzeni ebben a formában. Imádom ezt a mozgásformát, annyira érzem közben az energiaáramlást és nagyon élvezem az edzéseket. A fiaim borzasztó jó fejek, mert megbeszéltem velük, hogy Anya most már itthon fog edzeni, mert korábban sportoltam sokat és nagyon szerettem és elfoglalták magukat közben. Igaz az edzések végére úgy nézett ki a lakás, mint egy csatatér, de azt a felemelő érzést, amit az órák után éreztem nem tudta elnyomni. Már lassan két hónapja működik, beépült a heti rutinomba és fantasztikusan jó. Újra érzem, hogy élek. Áramlik a testemben az energia és újra erősnek, energikusnak érzem magam. Persze messze még az áhitott cél, hiszen sok felesleges lerakódás, főleg zsír van még rajtam, de most végre látom a fényt az alagút végén. A gyógyfürdőzést ugyan most megint abba kellett hagynom, de megtaláltam azt a megoldást, ami áttörést jelent abban, hogy újra jól legyek. Az egy külön bejegyzést kíván, hogy a súlyfeleslegemmel hogyan birkózom meg, de azzal is hamarosan jelentkezem. 🙂

Továbbra is kiemelt témáim között szerepel a szülés és az azt követő történések, hiszen ezzel nem foglalkozik a “rendszer”. Pedig egyre később szülnek a nők, jóval 30, sőt 40 felett és a testünket nem lehet átverni. Most értettem meg, hogy miért az élet rendje alapvetően, hogy 20-as éveiben adjon életet a gyermekeknek egy nő, hiszen ilyenkor természetesen megoldódik a regeneráció. Az, hogy a jelenlegi életben miért és hogyan tolódik ki a gyerekvállalás a nyilvánvalókon kívül szintén egy külön bejegyzést szánok a témának.

Kívánom, hogy aki hasonló, vagy bármilyen más testi lelki küzdelmekkel él, találja meg a számára megnyugtató és felemelő megoldást. 😉