Az utóbbi napokban egy kicsit a klasszikus munka világa felé fordultam. Az elmúlt években megélt felismeréseimből táplálkozva teljesen más szemmel tekintek egy munkahelyre, egy szervezeti felépítésre és működésére. Mindig is nagyon érdekelt a teljesítményorientált világ mögötti emberi megélések. Hiszen akárhogy is nézzük, mindenhol mi emberek vagyunk, a termelői, szolgáltatói és a vevői oldalon is. Nem lehet nem tudomást venni arról, hogy érző emberi lények vagyunk, bár manapság sajnos inkább gépeknek tekintik az embereket. “….., ha a vezetőkben valódi érdeklődés tud kialakulni az ember iránt. Ha a mai vezetők valóban érdekeltté tudnának válni az emberekben, és valódi kapcsolatokat kialakítására törekednének, akkor a kép élővé tudna válni. De e helyett ma inkább az jellemzi a vezetőket, hogy az embereket erőforrásnak tekintik, és mint rendszereket kezelik, ez pedig megakadályozza a valódi kapcsolatok kialakulását./….valójában a vállalatokban az ember által – az emberrel – az emberért” dolgozunk és tevékenykedünk valamennyien a világban.” (Takács Péter: Menedzserkalauz, a vállalkozások organikus szemlélete)

Emlékszem életem első munkahelyén, amikor egy péntek délután, a mentorom hamarabb hazaengedett, mert nem volt már teendőm és mindenki előtt kellemes hétvégét kívántam. Majd utánam jött az irattárba és nagyon leteremtett, hogy mit képzelek én, hogy ezt mondom, mikor még nincs is vége a munkaidőnek.

“….az élet azt mutatja, hogy az élő szervezeteknél már ismert és megszokott, egy vállalat is megbetegedhet. Ha megnézzük, hogy többnyire mi a betegségek oka, akkor először is azt kell megállapítanunk, hogy itt a vezetők befolyása, hatása az egyes területek állapotára igen nagy, közöttük is a legnagyobb a felső vezetőké./….a megbetegedés okai elsősorban a vezetőknél keresendők, ők azok ugyanis, akik magatartásukkal a legnagyobb mértékben befolyásolni tudják a folyamatokat. Az esetek nagy részében azt tapasztaljuk, hogy a bizalommal van a legnagyobb baj, …/Mert a bizalom hiánya lehúz, megkeményít, majd pedig megbetegít minden élő szervezetet; ha pedig túl sok van belőle, akkor elszáll tőle a közösség, és ebből az alapokat nélkülöző felemelkedésből nagyot lehet esni./….ha egy vezető ismeri a működés összefüggéseit, a szervezet egészséges és beteg állapotának jegyeit és jeleit, valamint a közösségben ható erőket, akkor nagyobb eséllyel tudja a vállalatot irányítani és sikerre vezetni.” (Takács Péter: Menedzserkalauz, a vállalkozások organikus szemlélete)

Több éves távlatból és most már objektíven szemlélve én is voltam beteg szervezet része. Amikor csak a határidőre való teljesítés volt a cél, bármi áron. Éppen vezetőváltás volt, a régi már nem törődött az aktuális, előttünk álló kihívásokkal, az új pedig nem rázódott bele az új feladatkörbe, de a csapattól ugyanúgy a megszokott teljesítést várták el, minden átmenet nélkül. Ez megöli a kreativitást és a felszabadult, örömteli munkavégzést. “Az egyedüli vezetői eszköz, mely a munkatársak számára a kreatív munkavégzéshez szükséges szabadságot biztosítani tudja, miközben a vezetőnek is megfelelő biztonságot ad, a rendszeres ellenőrzésen keresztül: a bizalom.” (Takács Péter: Menedzserkalauz, a vállalkozások organikus szemlélete)

Mai világunkban, az számít sikernek, ha van egy jól fizető állásod, minél tekintélyesebb pozíciót foglalsz el a ranglétrán, és kézzel fogható jólétet teremtesz magadnak. Szép ház, autó, külföldi utazások, stb. Sokáig én is ebben a tudatban éltem, mert felvettem a külső értékeket.

“Ha a külvilág értékeit húzod magadra, akkor “értéktelen” maradsz!” (Berki Erika, https://jelkep.com/2015/11/ha-a-kulvilag-ertekeit-huzod-magadra-akkor-ertektelen-maradsz/)

Mindenkiben vannak csodálatos értékek, amit csak ő tud. Ezeket az értékeket, ha mások szolgálatába tudjuk állítani és emberileg tudunk egymásra figyelni hegyeket lehet elmozdítani. Ehhez a szemléletmódhoz azonban hatalmas belső munka szükséges. Szinteket kell meglépni, ahhoz, hogy egy emelkedettebb tudatállapotban tudjunk tevékenykedni és működtetni a szervezeteket.

“Kognitív, pszichológiai és erkölcsi szempontból az új szintre lépés hatalmas teljesítmény. Bátorságra van szükség, hogy elengedjük a régi bizonytalanságokat és megtapasztaljunk egy merőben új világnézetet. Egy ideig valószínűleg bizonytalanságot és zavart érzünk majd, sőt talán magányosak is leszünk, hiszen a folyamat közben lehet, hogy megszakadnak szoros kapcsolataink barátokkal és családtagokkal, akik már nem tudnak azonosulni velünk. Egy új tudati szint elsajátítása mindig rendkívüli személyes, egyedi és titokzatos folyamat, amit nem lehet senkire ráerőszakolni. Még a legnagyobb jóindulattal sem kényszeríthetünk senkit, hogy fejlődjön a tudata, ami igen rossz hír a coach-oknak és a tanácsadóknak, akik a meggyőzés erejével szeretnék rávenni a szervezeti vezetőket egy összetettebb világnézet elsajátítására.” (Frederic Laloux: A jövő szervezetei, Hogyan hozzunk létre az emberi tudatosság következő szintje által inspirált szervezeteket)

A jó hír, hogy van megoldás, hogy élhető munkahelyeken dolgozzunk a jövőben, azonban ez egy hosszú és összetett folyamat.

“Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!” (Prédikátor könyve, 2,18)

Volt idő, mikor megbetegített engem is a munka világa. Az elmúlt években kicsit objektívebben tudtam szemlélni az akkori történéseket és sok felismerést kaptam. Nagyon érdekel, hogy hogyan lehet a lélek számára is felemelő módon tevékenykedni egy olyan közegben, ami most még nem veszi figyelembe az emberi lélek dolgait. Nagyon sokat olvastam a témában és rátaláltam olyan kincsekre, ami nagyon sok “aha” érzéssel töltött el. Ezekről fogok a jövőben részletesen írni, párhuzamot vonva a saját korábbi tapasztalataimmal, hiszen van megoldás.