Igazi mélységből lehet valódi magasságokba emelkedni

Meg kellett halnom ahhoz, hogy újjászülethessek. Ez egy érdekes és nagyon nehéz folyamat. 10 éve tapasztaltam először igazi mélységet és bár nem volt tudatos, hogy mélyen járok, így utólag visszagondolva fontos volt ez a tapasztalat. Az élet sötét oldalával nem nagyon foglalkozunk, mert belénk ivódik, hogy az rossz, azzal nem kell foglalkozni, inkább ne is említsük, stb. Talán éppen ezért nem tudunk mit kezdeni vele és inkább elnyomjuk, próbáljuk tartani a felszínt és hagyni egy szinten mozogni magunkat. Mondjuk úgy a vízfelszínen. Azonban, ha merünk alámerülni és vállaljuk a merüléssel járó minden nehézséget, fájdalmat, érzést, akkor annak nagy jutalma van később. Igazi nagy lendületből lehet magasra ugrani, minél inkább leguggolunk, annál magasabbra tudunk ugrani, hogy ilyen egyszerű hasonlattal éljek. Fontos megtapasztalni az igazi mélységet, hogy aztán valódi magasságokba tudjunk repülni. Sokszor érzem én is azt, hogy ez most komoly, hogy időnként depis vagyok, meg melankólikus, ahelyett, hogy élvezném az életet és csak pozitívan, vidáman menetelnék előre. De rájöttem, hogy nem. Az, ha tudatosan irányítom magam, hogy most pozitívnak kell lenni és vidámnak, nincs helye a szomorúságnak, akkor azzal csak elnyomom a valódi érzéseket, ami belülről jön. Be kellett látnom, hogy az élet nem így működik. Együtt kell tudni élni a “nemszeretem” pillanatokkal is, hogy aztán magasságokba repülhessünk. Többször volt már, hogy “megengedtem” magamnak, hogy alászálljak a felszínnek és most már kezdek “otthonosan” mozogni. Így most már azt is tudom, hogy utána viszont határtalan boldogság következik. Iszonyatosan, leírhatatlanul csodálatos érzés, amikor szárnyal a lelkem. Amikor élvezem a puszta létezést. Nem azért vagyok boldog, mert…., mert az agyam azt mondja és sorolom, hogy miért. Nem. A valódi boldogság az amikor csak egyszerűen érzem, hogy most felemelt valaki, valami. Mindig vágytam erre az érzésre, de ezt nem adják “olcsón”. A valódi létezés és megélés nem racionális, meg tudatos, meg pénzben mérhető. Ha így közelítünk hozzá, akkor soha nem lehet a miénk. Hosszú évekbe telt, mire eljutottam idáig. De boldog vagyok, hogy megtapasztalhattam. Hatalmas boldogság, amikor valaki így tud létezni, állandóan. De legalábbis sokkal több ilyen pillanata van, mint amiről írtam. Ez a cél. Ehhez azonban nagyon el kell szakadni a “szokásos”, “normális” berendezkedéstől. Ha erre az útra lépek és haladok tovább, akkor egy idő után láthatatlan leszek a társadalom számára. Nem tudom, hogy lehet megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy valóban boldog legyek, de a jelenlegi társadalmi berendezkedésnek is tagja tudjak lenni. Nem tudom mennyire érhető, amit mondani akarok, hiszen az évekkel ezelőtti önmagamra, ha gondolok, most valószínűleg azt mondanám, “ez dilis, összevissza beszél”. 🙂 Itt tartok most a témában, aztán majd folyt. köv.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s