Mindhárom gyerekemet más-más módon tápláltam hozzá. Ebben a témában is megvannak az “előírások”, ma már számtalan, többnyire Anyukák által készített receptes oldal elérhető, rengeteg fórum, csoport, ahol lehet kérdezni, véleményt megosztani. Annyi információ áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban is, hogy el lehet benne veszni. Első gyerekes Anyukaként én is el voltam veszve és próbáltam kihámozni a hogyant, a mit, miért, merre, meddig. Így utólag nézve túlságosan az olvasottakra, a mások által mondottakra támaszkodtam, ahelyett, hogy figyeltem volna magamat és a gyerekemet és kész. Én is – mint szerintem oly sokan – felvásároltam mindenfélét a drogériákból, ilyen péphez, olyan péphez porok, kásák, babyételek, anyatejkiegészítő tápszerek, kekszek, rágcsák, stb. Így utólag mondom ezt is, hogy teljesen, totál feleslegesen. Egyrészt az én gyerekeim nem ették meg pl. az üveges babyételeknek a főétel változatait, illetve semmi gyümölcsös, zöldséges, húsos kombót. Na, tök jó, itt állok a nagy dilemmában, hogy akkor mit adjak neki. Akkor nekilódultam mindenféle babakaja receptek alapján kotyvasztani, illetve natúr formában kóstoltatni az ízeket. A krumplin és a paradicsomon kívül nem volt hajlandó megenni egyebet, így gyakorlatilag elég hosszú ideig ráálltunk a burgonya-paradicsom pürére, amit én kotyvasztottam, egészen addig, amíg már el nem érte azt a kort, – nem emlékszem pontosan, de biztosan egy éves kora után, mert addig nem szabad fűszereset, zsírosat, stb., bla-bla – amíg meg nem kóstolta a Dédi által készített töltött káposztát. Nah az ízlett neki és olyan jóízűen falta, hogy öröm volt nézni. Ez volt a vízválasztó, ott álltam, hogy ez most fűszeres is, zsíros is, de ha ez ízlik neki, akkor azt eszi, amit mi, és nem kotyvasztgatok a feledésnek – mert minden a kukában kötött ki.

Második gyereknél már a korábbi rutinnal felvértezve álltam neki a dolognak, nem vásároltam fel a készletet a drogériákban, csak egy-egy kóstolót az íze kedvéért, de az eredmény ugyanaz, az üveges babyételes gyümölcsökön kívül semmit nem volt hajlandó megenni, így maradtak a pépek. Ezeket már rutinosabban, eleinte natúr, majd pici zsiradékkal, fűszerrel készítettem, így öröm volt nézni, ahogy falta a kotyvasztmányaimat. 🙂 Hamarabb kapott húst és az általunk fogyasztott ételekből is, de már erre sem emlékszem pontosan, de gördülékenyebben ment.

És a finish, amikor azt érzem, hogy révbe értem, az évek alatt megjárt kálváriák után a harmadik gyereknél már……, elsősorban az Ő igényeire figyeltem, valamint magamra hallgattam, az ösztöneimre és “csak” Édesanyámat és Nagymamámat kérdeztem meg, hogy ők hogyan csinálták. Minél inkább visszamegyünk a “történelemben” annál nagyobb szélsőségeket vélek felfedezni a mai felfogáshoz képest, de igyekeztem abból is meríteni, amivel egyetértettem. Először is nem volt gond 7-8 hónapig, ugyanis Samu nem követte a 6 hós “előírást”, a hozzátáplálás kezdeti időpontját. Kóstolgatott ugyan, de csak az anyatej volt a fő táplálékforrása majdnem 9 hós koráig. Aztán a gyümölcsöket falta, imádta. A natúr zöldségek, majd húsos, egyéb kevert natúr, enyhén fűszerezett pépek nem jöttek be neki. Nála is rápróbáltam az üveges bébyételek főétel változataira, de természetesen ő sem ette, amit nem is csodálok, hiszen, főleg a húsosaknak olyan szaga van…. Na a lényeg, hogy kb. 10 hónapos kora körüli időszaktól azt eszi, amit mi. Nálunk, ha röviden kell jellemezni, magyaros olasz konyha van. Tészták minden mennyiségben, ezeket különböző feltétekkel millióféleképpen lehet kombinálni, időnként tipikus magyaros fogások, pörik, levesek, sültek, stb. Annyira jóízűen ette kezdettől fogva, hogy öröm volt nézni és nem okozott semmi problémát. Finom volt neki és ízletes, ezért nyitott volt az újabb és újabb ízekre. Tehát gyakorlatilag arra jutottam, hogy teljesen felesleges a babaétkeztetés piacán megjelenő rengeteg, jó marketinggel eladott mindenfélét felvásárolni, hiszen a pici arra kíváncsi leginkább, amit mi fogyasztunk és nem arra, amit ránk akarnak tukmálni, mondván, hogy így és így kell táplálni a gyereket. Az “előírások” is csak szigorú irányadóak kellenek, hogy legyenek és hiányolom is, hogy nem szerepel benne, hogy ez gyerekenként eltérő lehet és bátran hallgassunk az ösztöneinkre, illetve figyeljük a gyerek igényeit. Én hiszem, hogy aki elhízott, túlsúlyos, étkezési problémákkal küzd felnőttként, ott a hozzátáplálásnál a tukmálás, az erőltetés, a “megtömés” (hogy fejlődjön már rendesen az a gyerek) volt a jellemző. Szerintem borzasztón fontos, hogy az elején az örömmel és az élvezettel kösse össze a pici az étkezéseket. Nekünk sem egyforma az étvágyunk minden nap, a nap minden szakában. Ha valamit elutasít, annak oda van és nem szabad erőltetni. Egy idő után kialakul az ízlésvilága és leszűköl úgy, mint, nekünk, felnőtteknek. Meg van, amit szívesen fogyasztunk és mit nem. Hiszem, hogy a testünk, ha jól működik és egyensúlyban van jelzi, hogy mikor mire van szüksége. Itt is, mint az alvás és úgy egyébként minden babatémában fontos az empátia, a türelem, a kitartás és ez meghozza a gyümölcsét előbb-utóbb.

Megjegyzés: nagyon vitatott témakör a hússal vagy anélkül, tejtermékkel vagy anélkül. Szerintem ezt sem ideológiához kell kötni, mert a pici jelzi, hogy miből nem kér. Nálunk pl. Samu elutasít minden tejterméket, és hál’Istennek olyan gyermekorvosunk van, aki támogat ebben, és megnyugtatott, hogy nincs is rá szükség. Régen fontos fehérjeforrás volt, ma már tudjuk pótolni mással. Lehet nélküle élni, erős és egészséges lesz tejtermékek nélkül is. Ha még szopizik, az meg egy plusz biztonságot ad, de után sem kell kétségbe esni.

A kiemelt képen pl. 9 hónaposan jóízűen csipegettet abból, amit én rendeltem magamnak. Itt rugalmasan, mikor hol tudtuk megoldani az étkezést.