Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy sportos, ambiciózus, csinos fiatal lány. Határozott elképzelései voltak az életéről, tele volt célokkal, ötletekkel, a munkájában szárnyalt a kreativitása. Szorgalmasan dolgozott és egy tökéletes életről álmodott. Szerető férj, gyerekek, csodaszép családi otthon, boldog, nyugodt vidéki élet. Teltek múltak az évek, sorban jöttek az élmények, utazások, sikerek a munkában és a sportban, majd egyszer csak megjelent a szőke herceg fehér lovon. Azonnal tudták, érezték, ott, legbelül, hogy az isten is egymásnak teremtette őket. Az életük elkezdett egybeforrni. Már együtt gyűjtötték az élményeket, utazások, sikerek, közös bulik, sportversenyek, mígnem egy utazás alkalmával úgy döntöttek a közös utuknak egy fontos állomásához érkeztek. Összeházasodtak álomesküvő keretében, ahol a szőke herceg volt az elegáns királyfi és a csinos fiatalasszony varázslatos királylánnyá változott. Hatalmas lakomát tartottak, volt minden mi szem szájnak ingere, ínycsiklandó ételek, italok, vidám mulatozás. Folytatták boldog és vidám életüket, most már hivatalosan is egybeforrt utukon, mígnem egyszer csak jött az érzés, hogy hiányzik valami/valaki az életükből. Nem élhetnek életük végééig csak tivornyázó, az életet habzsoló életet. Szeretnének szülők lenni és csodálatos kis csemetéikről gondoskodni. Telt múlt az idő, az első csemete váratott magára, de a kellő türelem és kitartás meghozta gyümölcsét, a fiatalasszony méhének gyümölcse szépen növekedett a pocakban, majd felejthetetlen világrajövetele után elkezdődött közös felfedező kalandjuk. Sok szép közös, felejthetetlen élményt gyűjtöttek, most már hármasban. A királyfi és a királylány alig akarta elhinni, hogy a közös életük most már hármasban folytatódik és a kis poronty most már mindig ott lesz velük, mellettük, köztük! 😉 A fiatalasszony mérhetetlenül boldog volt már a pocaklakóval együtt töltött időszakban is, de a születéssel egy Anya is megszületett. Megváltozott receptorokkal, most már az apróság került a fókuszba, minden energiája és ambíciójának 100%-a a kis jövevényre figyelt. A királyfi, aki addig élvezte szerető, gondoskodó kis feleségével töltött minden napokat, most kicsit háttérbe szorult. Majd jöttek az álmatlan éjszakák, a megannyi feladat és nehézség, ami egy kisded életével jár, de ügyesen megbirkóztak együtt, közös erővel mindennel. Annyira kedvet kaptak ehhez a Papás-Mamás élethez, hogy szépen jöttek sorba a gyerekek, még egy, meg még egy. Lassan elfelejtették korábban élt sikeres, önfeledt, vagány életüket. Feláldozták minden vágyukat, hobbijukat, munkájukat a kis porontyok neveléséhez. A fiatalasszony úgy érezte, hogy évek óta víz alatt van és képtelen feljönni levegőt venni a felszínre. A hosszú évek alatt periódikusan ismétlődő mély testi, lelki megpróbáltatások kimozdították a “normál” kerékvágásból. Megtapasztalta az igazi mélységeket, ami aztán mérhetetlen magasságokba is repítette. A fiatalasszonyból ekkor vált házisárkány. A terhek súlya alatt nem tudta elfogadni, hogy ennek az életnek már nem ő a főszereplője és bár minden megvolt körülötte, amit álmodott fiatal lányként, mégsem tudta élvezni, mert összeomlott minden. Minden, ott legbelül. Az a kis világ, amiben élte egész eddigi életét szertefoszlott és visszahozhatatlan távolságba került tőle. Olykor azon vette észre magát, hogy zombi üzemmódban gondoskodik a családról, magáról mit sem tudva, a kialvatlanság, a kiégés, a sok-sok önfeláldozás oltárán. A házisárkány mindennel és mindenkivel elégedetlen, folyton zsörtölődik, semmi nem jó úgy, ahogy van. Elviselhetetlen mellette az élet. A legkisebb szurkálódásra is tüzet okád és hangosan bömböl. Hol mérgében üvölt, hol elkeseredettségében, hol csak úgy sír, mert a túlcsordult pohárnak ki kell ürülnie valahol. A házisárkány igazi tündöklése akkor kezdődik, amikor már önerejéből nem tud kikecmeregni a mélységből, ahol már a pokol bugyraiban fürdik és tűzokádásával egyre mélyebbre ássa magát. Egy bizonyos mélységben már “meghallja” Isten hangját és valami magán és környezetén kívüli erő tudja csak magával ragadni, hogy újra repülni tudjon. Nincs veszélyesebb, egy röptében tüzet okádó sárkánytól. Mindent és mindenkit elpusztít maga körül hatalmas sugarú körben. Majd amikor leszáll egy tisztásra és meghallja saját belső hangját, akkor kezd el lecsillapodni. Akkor kezdi feldolgozni az évek hosszú során átélt élményeket, kezdi megérteni egész eddig életét, kezdi kapizsgálni az élet értelmét. A látásmódja kiszélesedik és észrevesz olyan dolgokat az életben, amit addig nem látott. Küzd, szenved, hogy elfogadja a világot olyannak, amilyen. Ha az elfogadás nem sikerül, akkor valamilyen módon próbálja leírni, minősíteni, mert nehezen emészthető számára minden, ami szembe jön. Képtelen kimenni az utcára, emberek közé, mert egyszerűen nem érti, nem érzi, nem tud létezni egy olyan világban, amit képtelen megérteni, feldolgozni. Már nem tud azok szerint a játszmák, játékszabályok szerint játszani, mint “előző” életében. A világ sokdimenzióssá válik, nem csak az addig ismert dimenziók léteznek, hanem sokkal, de sokkal több, amit ő maga is nehezen bír felfogni. Majd szépen lassan szétnyitja szárnyait és nagy szárnysuhintások közepette landol egy békés, csodálatos réti virágokkal tarkított mezőn, ahol a sok testi és lelki megpróbáltatások után békére lel. Már nem tud tüzet okádni, csak kifújja a gőzt és újra sportos, csinos fiatalasszonnyá változik vissza. Most már boldogan él vele és körülötte minden és mindenki, sőt kifejezetten keresik a társaságát, mert valami olyat tud, ami megmagyarázhatatlan. Itt a vége, fuss el véle.

Némi magyarázatot muszáj a “meséhez” fűznöm. Elég egyértelműen önéletrajzi ihletésű az írás, azonban a célom felhívni a figyelmet egy olyan élethelyzetre, amikor könnyű csak legyinteni a fiatal Édesanyákra, mert tombolnak a hormonjai, mert nem aludt, mert rossz kedve van, mert évek óta a négy fal közé zárva éli életét és sorba szüli a gyerekeket, stb. Ebben a helyzetben benne lenni leírhatatlan nehéz. Fizikai szinten egy folyamatosan hullámvasút, mert folyamatos, radikális változáson esik át a szervezet és ehhez párosulnak a lelki nehézségek, mert a testi változások megnyitják a lelki csatornákat is. Ezért sírósabbak a várandósok, majd később a szoptatós anyák. Hiszen a lélek tisztulása a sírás.

Nehéz a környezetének is, de ő magának benne lenni, embert próbáló feladat. Ilyenkor, ha nincs egy megértő, segítő, együtt érző társ, család mellette, már-már feldolgozhatatlan az élethelyzet. Mindig is nehéz volt gyerekeket nevelni, de most sokkal erősebb pszichológiai hadviselés öleli körül ezt a milliőt, ami ezzel jár. Ez egy óriási mentális harc és lehet szőnyeg alá söpörni az ezzel járó nehézségeket, de nem érdemes. Szándékosan írok a gyereknevelés árnyoldalairól. Nem azért, mert nem látom meg a napos oldalát, vagy nem tudnám élvezni, hanem azért, mert méltatlanul kevés szó esik a nehézségekről, úgy, hogy az igazi segítséget is nyújtson. Tehát, mint minden írásommal, egy cél vezérel, ha csak egy Édesanyának adok megerősítést, hogy nincs egyedül a mélységek és magasságok közepette, vagy csak egy Édesapát ejtek gondolkodóba és erősítem meg az empátiáját a vergődő házisárkánya megszelídítésére, akkor már megérte “papírra” vetnem.

Ui: egy ideje megszállt az ihlet ebben a témában, de nehéz erről írni. Ezt az időszakot általában elfelejtjük, a hormonok, vagy a test felejtő mechanizmusai, nem tudom mi, elfeledtetik. Most még emlékszem, így tudok róla írni. 🙂