Ugyan én nem most a karantén idején szembesültem először azzal, hogy korlátozva vagyok hova mehetek, mit csinálhatok, de most ez nagyban felértékelődött, így megosztom számomra mit jelent megtalálni az otthoni örömforrásokat.

Nagyon idegesítő tud lenni, amikor tombol az egó, mert ragaszkodnál a jól bevált régi szokásaidhoz, utazásaidhoz, programjaidhoz, de nem teheted. Rajta kívül álló okok miatt. Egyszerűen összeroskad valami ott belül, ami reményvesztetté, majd elkeseredetté tesz. Úgy érzed megbolondulsz, ha csak egy kicsit is, de nem mozdulhatsz ki, nem mehetsz el valahova. A valahova, az egy hely, ahol elfelejted, hogy mi volt az előző állomáson. Mindig kell valahova menni, valamit csinálni, különben befordulsz. Ez menekülés önmagunktól. Menekülés a hangoktól, ami a fejünkben zakatol, amikor már meghalljuk, mert nagy a csend, nincs nyüzsgés körülöttünk. Vinne valami belső hajtóerő, hogy történjen már valami, de nem teheted. Én ezzel akkor szembesültem, amikor várandós voltam a fiúkkal. Egy idő után fizikai korlátaim is lettek, ami még őrjítőbb, hiszen mindenem a sport volt és nem tehettem azt, amit előtte. Nem tudtam hol és miben levezetni azokat a feles energiákat, amiben korábban örömet leletem. De erről bővebben majd később. Most a lényeg, hogy akkor fedezel fel kincseket magad körül, amikor le tudsz lassítani, azt az állandó belső zakatolást, zsizsegést le tudod csendesíteni. Ezzel valamelyest lecsitul az egó, és kinyílik egy teljesen más világ. Kilépsz a korábban megszokott mátrixból és rájössz, hogy ez tényleg úgy működik, mint a mátrix. Csak a fejedben létezik. A megéléseid által vagy az aki és olyan az életed, amilyen. Teljesen mindegy mi van körülötted, milyenek a körülmények. Nem az számít. Na, de ennyit a filozofálásról, most jöjjön néhány kézzel fogható gyönyör, ami ott van az otthonainkban.

Soha nem volt lehetőségünk ilyen otthonokat teremteni magunknak, mint napjainkban, mégis “menekülni” akarunk “luxusbörtöneinkből”. Álomkonyha, álomnappali, álomháló, mégsem érezzük azt a jóleső áramlást. Bejárónő gondozza belül, kertész kívül, vagy egyszerűen csak kötelező rossznak tekintjük, az ápolását kényszerből végezzük vagy nem végezzük.

1. Háztartás vezetése. Fantasztikusan jó érzés tud lenni, amikor hátradőlhetsz a szép, tiszta otthonodban, amit te magad varázsoltál széppé. Amikor beleszippantasz a lágyan lengedező, frissen mosott ruhák közé.  Amikor szépen, rendezetten sorakoznak a ruhák a szekrényekben, amit te saját kézzel teregettél, hajtogattál. Amikor az ajtón belépve a friss pite illata járja át az egész házat. Amikor a gyerekzsivalytól hangos étkezőben összegyűlik a család apraja nagyja és már nem csak napi egy étkezést fogyaszt el együtt nagy örömmel és jóízűen, hanem minimum hármat. Ez jelenti az igazi otthont, amikor megtelik élettel. Az élet alapvető feltételeit te biztosítod, tiszta ruha, tiszta otthon, friss finom ételek. Nyugi, ez nekem sem ment egyik napról a másikra. Először küzdöttem ellene, hogy most nekem tényleg ennyi a sorsom, hogy ahelyett, hogy a céges autómmal furikáznék egyik tárgyalásról a másikra és konferenciákon vennék részt és válnék a szakmám egyik kiemelkedő alakjává, nekem tényleg ezt kell csinálnom?! Mosni, főzni, takarítani?! Hosszú időnek kellett eltelnie, mire el tudtam fogadni, de most már tudom élvezni. Megláttam benne a szépet és megleltem benne az örömöt. Nehéz, sokszor nagyon nehéz, de ez segített – többek között – rádöbbenni az élet értelmére. Teljesen mindegy, hogy mi a cél, teljesen mindegy hol vagyok, ki vagyok és mit csinálok, csak közben élvezzem és éljem meg valódi valójában, hiszen elrobog az élet velünk, ha csak mindenen túl akarunk lenni. Mikor lesz már végre vége ennek a karanténnak?! Ugye ismerős?! Nem biztos, hogy jobb, ha vége, sőt, az igazi kincsek az otthonban vannak, nem kint. Hát élvezd!
2. Kertészkedés: Nincs örömtelibb pillanat annál, mint mikor több órás fáradságos munka után végignézel a kerten, és látod az eredményt. A gyönyörű virágágyásokat, a szép pázsitot, a rügyező fákat, bokrokat, a nyiladozó virágokat. A kertészkedés igazi örömforrás. Imádok gazolni. Teljesen elvagyok a magam kis világában, csak arra koncentrálok, amit csinálok – jobb esetben és nem rohan kétpercenként oda valamelyik gyerek, hogy valami hasfájása van 🙂 – én és a természet. Nagyon hálásak tudnak lenni a növények is, ha gondozzuk őket. Ők, igazán hálásak. Ugyan nem léptetnek feljebb a ranglétrán, nem kapsz tőlük év végi bónuszt, de a maguk gyönyörűségével, amit ők adni tudnak, az mind a tiéd lehet. Arról nem is beszélve, hogy nem kell az edzőteremben hajtani a “mókuskereket”, mert a legjobb edzés, kellemes fizikai fáradságot adva, erősíti testet-lelket.
3. Gyerekek: Nincs annál felemelőbb érzés, mikor kérdeznek és a te tudásodra szomjaznak és tátott szájjal figyelik, amire tanítod őket. Amikor meg tudod figyelni mire hogyan reagálnak, hogyan tudnak rácsodálkozni az élet apró dolgaira, amit a felnőttek világában már észre sem veszünk és elfelejtettük értékelni. Érdekes, hogy mennyi minden van, ami apróságnak tűnik, de nekik újdonság. Ha türelmesen elmagyarázod nekik és tudnak kérdezni, mindent megvizsgálni, az borzasztóan felemelő tud lenni mindenkinek. A történetek, amit megosztok velük az életemből, annyira megerősítik az egyébként is szoros kapcsot köztünk, amit senki el nem szakíthat. Emlékszem, gyerekként én is mennyire szerettem hallgatni a szüleim történeteit a saját életükből. Sokat rajzolunk is. Én és Apa saját kezűleg, miközben figyelik és mondják a kívánságaikat, – “de díszes legyen a lovon a nyereg!” – majd együtt örülünk az elkészült műnek és bátran kiszínezhetik, ahogyan kedvük tartja. Emlékszem én is mennyire imádtam figyelni, ahogy Nagybátyám rajzolt. Nagyon szépen tudott rajzolni, nagyon sok mindent tőle tanultam. Nem ám úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem. Csak figyeltem és próbáltam utánozni. Ezek a dolgok annyira kikoptak a hétköznapokból. Ovi után egy kis játék, aztán mese és kész, mert egyébként úgyis megtanulnak mindent az oviban, iskolában. Nem. Sok minden van gyereknevelés témában, ami a jelenlegi helyzetben megihletett, de erről majd egy külön bejegyzést írok.
4. Olvasás, írás, mesélés, rajzolás, festés, alkotás, elmélkedés, ima, fantáziálás, stb. Ezek azok a tevékenységek, azt gondolom, amire a leginkább sajnáljuk ma az időt, pedig iszonyatosan fel tud tölteni és jó érzéssel tölt el. Én például rengeteget utaztam csupán a fantáziám által. Messze utazunk együtt a gyerekekkel meseolvasás közben is. Időnként felnézek a könyvből és látom, ahogy utaznak és lelki szemeik előtt vetítik a képet a hallottak alapján. Én is élvezem, mert Meseországban minden lehetséges. Walt Disney monda, hogy “If you can dream it you can do it” (ha el tudod képzelni, meg is tudod csinálni) Ha valakinek, neki elhihetjük. Nem?! 😉

Most így hirtelen ennyi, ami eszembe jutott, de nyugi, nekünk sem habostorta az élet itthon, most a karantén idején, de érdekes, hogy pont ebben az időszakban a melankólikus hangvételű írásaim hirtelen pozitívakká változtak. Joy it! 😉