Elkezdődött hát a várva várt folyamat, ami már mindenkit érint. Nem csak a híradásokban hallott távoli kontinensen pusztító tűzvész, árvíz, hurrikán, stb. katasztrófa, hanem a mindennapi életünkbe beszivárgó áttörés. Sokat agyaltam, hogy a jelenlegi globális rendszert, ami egy igazságtalan, betegesen kitalált és embertelenül működik hogyan lehet “leváltani” valami teljesen újra. Mi fog történni ahhoz, hogy lesöpörjünk mindent az asztalról és új lapot nyitva egy emberibb világ jöjjön létre? Fogalmam sem volt arról hogyan fog ez zajlani, de abban biztos voltam, hogy ember ilyenre nem képes. Csak Isten keze által vezérelt dolog lehet az, ami olyan mélyen tisztít, ami megállíthatatlan és emberi beavatkozás nélkül működik. Azt is tudom, hogy ez még csak a kezdet és kíváncsian várom mi fog még történni. Bevallom őszintén engem mélységes nyugalom önt el a jelenlegi hírek hallatán. Természetesen – mivel van három fiunk – fizikai szinten megteszem a szükséges óvintézkedéseket, úgynevezett önkéntes izolációt választottunk. Bevásároltunk, két hétre bőven, de akár egy hónapig is tudunk gazdálkodni az élelmiszerrel, a fiúk nem járnak óvodába és Lajosom is home office-ban dolgozik, én pedig nem sokat változtattam, hiszen, már öt éve “itthon élek”. 🙂 Nekem nem újdonság az, hogy nem veszek részt a nagy nyüzsgésben, nem mondja meg senki, hogy mit, mikorra és hogyan csináljak. Nem újdonság, hogy el tudjak csendesedni és imában elmondani Istennek, mi az, amit érzek, mitől félek, mi bánt, stb. Nem újdonság, hogy hosszú napokig, hetekig főzök a családomnak és ellátom őket tiszta ruhával, tiszta házban, meghitt, boldog környezetben. Talán erre készített fel az elmúlt 5 év. Talán még ennél is többre. Nem tudom mi jön még, de azt tudom, hogy végtelenül hálás vagyok az elmúlt évek küzdelmeinek – amit főleg magamban, magammal vívtam – hiszen egy ilyen helyzetben végtelen nyugalom áraszt el.

Bár nem nézek tv-t, de utolérnek az aktuális hírek minden irányból. Érdeklődve szemlélem az embereket, a véleményeket, a reakciókat. A félelem, a pánik, az idegesség, a kapkodás, a bizonytalantól való félelem szétszedi az embert. Tudom, hiszen megéltem nagyon mélyen mindet. Biztosan fogom is még. Nagy vizsga ez az emberiségnek. Olyan történések vannak a világon, ami ijedségre adhat okot mindazoknál, akik csak a fizikai, racionális, megfogható, csak a bizonyítottan létező dolgokba kapaszkodnak. Hálás vagyok Istennek azokért a próbatételekért, ami elé az elmúlt években állított, hogy ennyire megismerhettem a mélységeimet és kapcsolatba léphettem vele. Hálás vagyok Hildának, hogy kinyitotta a kaput és megmutatta az utat. Hálás vagyok Erikának, hogy tanított és mesélt. Miről? A megfoghatatlan, misztikus “csodának” nevezett dolgokról. Arról, hogy amikor az ég Ura irányít, akkor nincs ember, aki meg tudná állítani. Ezt mondta többek között most a múltkor, amiről írtam ebben a bejegyzésben: https://egyenifelemelkedes.wordpress.com/2020/02/23/egesz-eddigi-eletemet-megbenito-szivfajdalom/

Anno azt is mondta, hogy mindig legyen otthon néhány hétre elegendő élelmiszer. Azóta ezt is igyekszem betartani.

Érdekes, hogy pl., amikor 5 meg 10 éve beszélt az emberi természet feletti erőkről, akkor félelem, ijedség, rettegés járta át a testem. Most viszont, néhány hete mikor mondta, akkor végtelen nyugalom áramlott át a testemen. Hosszú évek teltek el, míg eljutottam erre a szintre. Sokszor úgy éreztem, hogy nem bírom, nem igaz, hogy miért nem tudok egy olyan átlagos életet élni, mint bárki más?! Boldog tudatlanságban, nem foglalkozva a belső hangommal, nem tépelődve, magamban vívódva dolgokon. Most értettem meg, hogy miért volt hasznomra ez az utazás, aminek tudom, hogy közel sincs vége. Sőt, a jelenlegi földi életemmel sem lesz vége.

Szóval, ahogy a világvégével kapcsolatos bejegyzésben is kifejtettem (https://egyenifelemelkedes.wordpress.com/2019/07/05/a-vilag-vege-szerintem/) ez nem feltétlenül egy olyan folyamat lesz, mint, ami a filmekben van, hogy fizikai szinten játszódik, vagy megsemmisül szó szerint a Föld. Nem. Ez egy sokkal mélyebb folyamat, amit csak az tud túlélni, aki hisz Istenben és bízik benne és az ő tanításai szerint éli az életét. “Maga az ÚR vonul majd előtted. Ő maga lesz veled. Nem hagy cserben téged és nem hagy el: ne félj hát és ne rettegj.” (5Mózes, 31,8)

A világnak is nem szó szerint lesz vége, hanem ennek a korszaknak, amiben most élünk. Össze kell omlania a rendszernek, ahhoz, hogy valami új épülhessen.

Érdekes, hogyan reagálnak az emberek. Kézzel foghatóan tapasztalom. Online szoktam rendelni mindent, ami nem friss pékáru, zöldség, gyümölcs, hús. Tehát gyakorlatilag nagy áruházba személyesen nagyon ritkán járok. Most elég volt hallani mi történik, így természetesen eszembe sem jutott most elkezdeni a személyes bevásárlást. Szóval küldte a Tesco, hogy milyen szabályokat és korlátozásokat vezet be vészhelyzet idejére, hiszen vannak, akik iszonyat mennyiségű élelmiszert rendeltek, amiért nem feltétlenül akartak fizetni. Így limitálva van 12 db-ban az egy termékből való rendelés mennyisége és csak online lehet fizetni. Többek között ilyen intézkedéseket volt kénytelen meghozni a vállalat, hiszen a kapzsiság, az önzőség most még nagyobb méreteket ölt. Nem érdekes, hogy jut-e másnak, csak nekem legyen elég. Kíváncsi lennék, ha tényleg élelmiszerhiány lépne fel, összezárnának-e az emberek? Ha pl. a szomszéd becsengetne, hogy adnánk-e egy kiló lisztet, akkor odaadnánk-e az utolsó két kilóból az egyiket? Te odaadnád? Érdemes elgondolkodni ezen. Eszedbe jutott-e bárki más magadon kívül vészhelyzet esetén, hogy hogyan vészeli át és lesz-e mit enni, lesz-e, aki egy-két jó szót mond neki, bátorítja?

“26Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? 27Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? … 33Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. 34Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak  a maga baja.”  (Mt 6 )

Persze ez az én meglátásom a kialakult helyzetről. Mindenkinek megvan a sajátja, és ezt tiszteletben tartom. Egy azonban biztos, hogy ez nem a vírusról szól, hanem rólunk, emberekről és hogyan tudunk kapcsolatot teremteni a belső csenddel, ami meghozza számunkra a megnyugtató választ  mindenre.