A világvége téma mostanában azért kezdett el foglalkoztatni, mert elkezdtük megnézni a Csernobil című minisorozatot és ezen felbuzdulva sorba néztük a világ végéről szóló katasztrófafilmeket. Mindig is érdeklődéssel figyeltem, hogy ki miben látja a világunk végét. A filmek általában valamilyen kézzel fogható katasztrófában mutatják be, hogyan pusztul el a Földünk. A Mag (The Core) című filmben valami ismeretlen erő megállítja a Föld magjának forgását, a bolygónk mágneses mezeje rohamosan csökken. Itt a légkör fog rohamosan szétesni, annak mindenféle következményével együtt. A tudomány és minden racionális elemzés csődöt mond a magyarázatoknál, de végül egy “megmentő” csapat újraindítja a mag forgását.

Vannak az “idegenek” által generált világvégék, ilyen-olyan magyarázatokkal, mint az Amikor megállt a Föld, vagy a Függetlenség napja című filmek, stb. A megfoghatatlan ismeretlen itt különféle lényekben testesül meg és okozza a bolygónk pusztulását.

A 2012 című filmben szintén a “magból” indul ki minden, csak itt a földkéreg esik szét félelmetes gyorsasággal, vízzel elárasztva az egész bolygót, mint a bibliai özönvíz idején. A megmenekülés is bibliai utalású, hiszen az amerikai kormány által titokban épített bárkákon lehetséges csak a túlélés. Természetesen csak egy szűk “elit” mehet fel a bárkákra, akiket “értékesnek” talált egy magát fontosnak és kompetensnek tartó kör, vagy aki rengeteg pénzt ki tudott fizetni a bárkára szóló jegyért. Itt már közelítünk az általam megfogalmazott világvége történethez, hiszen szerintem is a bibliából kell kiindulni, de én azt gondolom, hogy nem ennyire közvetlen és hirtelen a pusztulás. Hosszú és fájdalmas folyamat és nem csak fizikai síkon kell értelmezni. Ez annál sokkal mélyebb. Szerintem. Hangsúlyozom, szerintem. Én nem jóslatokba és ijesztgetésekbe akarok bocsátkozni a témában, csupán leírom a véleményemet, hogy én hogyan értelmezem.

Máté evangéliumának 24. része foglalkozik Jeruzsálem elpusztulásával, Krisztus visszajöveteléről és a világ végéről.

Itt olvashatjuk: “Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.

Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.

Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.” (Máté 24, 6-8)

Ezek a kézzel fogható történések már megtörténtek, valamint folyamatosan történnek napjainkban is. Az idő előrehaladtával egyre erősebben és egyre súlyosabb áldozatokat követelve. De mindennek van egy közvetett következménye.

“És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24,12)

Itt a kulcs, azt gondolom. Ha hagyjuk, hogy az igazi mély emberi mivoltunkat megfojtsa és elnyomja a külvilág, akkor vesztünk el igazán. Akkor teljesen mindegy, hogy hol élünk, mit birtoklunk. Csak az számít, hogyan tudunk szeretni. A szeretet az egyetlen, ami a leghatalmasabb erővel bír ezen a bolygón. Ennek azonban nem tudunk racionális, tudományosan mérhető kategóriát adni, így nem tulajdonítunk neki akkora jelentőséget.

“De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Máté 24, 13-14)

Mert ha nem aszerint élünk, ahogy diktálják nekünk embereknek a médián, az interneten, a reklámokon, a híradásokon és mindenféle manipulatív csatornákon keresztül, hanem el tudunk csendesedni és valódi belső hangra figyelni, akkor jöhet bármi, bármi, nem kell félni, mert tudjuk, hogy jó kezekben vagyunk. Hiszen minden itt a Földön Isten kezében van, még ha ezt nem is tudjuk tudományosan bizonyítani és nem kézzel fogható, amit cselekszik velünk, általunk.  Egy Isten van, még ha megannyi vallási felekezeten keresztül történik is a hit gyakorlása. A különböző vallásúak összeugrasztása szintén manipuláció eredménye. Aki valóban hisz és valóban isteni forrásból táplálkozik, azt nem lehet befolyásolni. Az nem retteg a háborúktól, betegségektől, gazdasági válságoktól, mert meg van az a biztonság, amit nem kívül kell keresni. Ez az igazi vég, amikor az ember kifordul önmagából és akár az életét is adja ezért. Hadd mondjak egy példát, hogy ne csak “szentséges” hablatynak tűnjön, amit írok. Itt van például a Magyarországon nemrég történt deviza hitel botrány. Hány és hány ember ment tönkre idegileg, egészségileg azért, mert elvesztette egy élet munkáját. Külső manipuláció és csőbehúzás volt az egész, de mégis hányan estek áldozatul. Családapák vetettek véget életüknek saját kezűleg, csak azért, mert nem látták a kiutat, mert a forrásuk nem belülről, nem Istentől fakadt. Most mondhatjátok, hogy én könnyen beszélek, mert nem az én házamat vették el. Nagyon is kézzel foghatóan éltem át mit okoz egy ember életében egy ilyen esemény. Azonban a legfontosabb, hogy ne adjuk el a lelkünket és tudjunk továbblépni és nem beleragadni a helyzetbe. Az események mögé látni és egy kicsit nem “földi” szemmel értékelni az eseményeket. Mindjárt elmagyarázom, hogy is értem pontosan.

A Bibliában Péter II. levelének 3. része foglalkozik “Az Úr látszólagos késlekedő eljövetelének és a világ végének bizonyosságáról”

Itt a következőt olvashatjuk: “Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak.” (Péter II. levele 3,3)

Hány ember van, akihez ez az írás például el sem jut, akihez pedig igen, eddig a részig el sem olvassa, mert onnantól kedve, hogy Biblia, Isten, Krisztus és hasonló szavakat olvas csak legyint, hogy már megint ez a vallásos duma. Tudom, mert pár évvel ezelőtt én is ezt tettem volna. Mióta azonban Istennek hála “megnyílt” előttem a Biblia és tudom olvasni és érteni azóta gyökeresen megváltozott a hozzáállásom és az életem a világ dolgaihoz. És ez van most a világban is. Eltávolodunk Istentől és a krisztusi úttól. Nem hogy egyáltalán nem vesz a kezébe egy hétköznapi ember Bibliát, hanem egyenesen ellenáll akár még csak a gondolatának is. Ez is a folyamat része. “Megtanított a rendszer” másképpen gondolkodni, úgy, hogy eltávolodjunk önmagunktól, a félelmeinket, a negatív rezgéseinket táplálja nap, mint nap. Ez jót tesz a gazdaság növekedésének, mivel csak vásárolunk, fogyasztunk, mert elnyomjuk a vágyunkat, amit nem is tudunk megfogalmazni hogy mi. Nem is tudjuk, hogy mire szomjazunk igazán, de benne vagyunk egy mókuskerékben, amiből nem lehet kiszállni. Ki lehet, csak ahhoz el kell csendesedni, befelé és nem a külvilág felé összpontosítani.

“Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.” (Péter II. levele 3,10)

Itt sem szó szerint kell venni a megégést, mint a filmekben napkitörések, meg vulkánkitörések által próbálják kézzel foghatóvá tenni, hanem képletesen. Minden, ami anyag, elem és pénzbeli értéket tulajdonítunk neki ember által alkotott. Úgy, mint maga az ember is törékeny és sebezhető, úgy minden, amit ember alkotott ilyen. Csak az örök és “felsőbb erők” által vezérelt, amit Isten alkotott. Nézzük meg mi történik a világban. Nézzük csak az idei tavaszt. Az amerikai kontinens olyan csapásokat kapott a természettől, ami idáig nem volt még. Hatalmas hó esett, hurrikánok, tornádók csaptak le. A európai kontinensen az ún. polar vortex éreztette hatását. (Polar vortex :”A Föld sarkainál lévő nagy kiterjedésű, alacsony légnyomású terület, ami lényegében ott tartja a hideg, nagy tömegű levegőt a sarkoknál. A polar vortex erőssége folyamatosan változik, télen erősebb, mint nyáron, de évről évre is alakul, idén pedig kifejezetten gyenge. Ennek pontos okáról megoszlanak a vélemények, de a kutatások többsége szerint hosszú távon a polar vortex meggyengülését a klímaváltozás okozza.” (forrás: https://www.elobolygonk.hu/Klimahirek/Klimavedelem/2018_07_19/a_klimavaltozas_nem_kopogtat_mar_berugta_az_ajtot

Tehát fogalmunk nincs, hogy mi okozza ezeket a változásokat, csak találgatások folynak és mire megfejti a tudomány és ki is talál valamit ellene, jön a következő, még nagyobb csapás. Lássuk be, hogy erre nincs közvetlen hatásunk.

“De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.” (Péter II. levele 3,13)

A kapzsiság, az önzés, a mohóság, a hatalomvágy és sorolhatnám, ezek az emberi tulajdonságok azok, amelyek valójában oda vezetnek, hogy a fenti dolgok megtörténjenek. Nem kell ismertetnem, hogy, hány és hány vezető ül vállalatok, kormányok élén, aki a fenti tulajdonságokkal felvértezve befolyásolja a környezetét. De nem kell nagy emberekre gondolnunk ahhoz, hogy mi magunk is kézzel foghatóvá tegyük a témát. Nézzünk csak szét a saját portánkon. Figyelembe vesszük mások érdekeit is a sajátunkon kívül? Mérlegeljük a döntéseink következményét a környezetünkre, a körülöttünk élő emberekre, élőlényekre? Valójában nagyon kevesen. A közönyösség az, ami megakadályozza a szívünket, hogy valóban úgy cselekedjük, ahogy az helyes lenne.

“Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetektől ki ne essetek. ” (Péter II. levele 3,17)

Valóban szükségem van arra az újabb cipőre, amit meg kell vennem, valóban szükségem van egy újabb autóra, egy szebb házra, egy újabb világkörüli útra egy újabb doboz csokoládéra, stb.? Tényleg csak erről szól az élet, hogy még-még és kell és semmi nem elég? Meg kell tanulnunk nemet mondani és figyelni mások szükségleteire is. Mérlegelni a tetteink következményét szélesebb spektrumon. Miért? Az eddigi tetteink következménye nem marad nyom nélkül a bolygónkon. Itt a kulcs kérdés az, hogy hogyan tudjuk ezt elviselni, túlélni. A saját jól felfogott érdekünkben kell változtatnunk a hozzáállásunkon és a viselkedésünkön. Ezt mindenkinek saját magának kell elrendezni, és az alkalmazkodás mértékétől válik ez elviselhetőbbé, vagy még inkább fájdalmasabbá.