Így az első ovis nevelési év végén, gondoltam leírom a gondolataimat, érzéseimet a mi ovinkról. 2018-ban, amikor vettünk egy házat és tudtuk, hogy nemsoká’ költözünk, a szerződés aláírása után a következő gondolatom az volt, hogy hova fog oviba járni Marci. Úgy kellett ovit választani, hogy nem is ismertem a várost, nem volt ismerős sem, így maradtak a megérzéseim és az interneten keresztüli információ áradat. Sorsszerű, ahogy az Árnyas Ovira esett a választás. Valahogy éreztem, hogy ez a mi irányunk, amit azóta az élet is igazolt. Egy éve már, hogy először eljöttünk megnézni az ovit. Akkor még Budapestről, mert nem laktunk itt. Mónika, az ovivezető fogadott minket. Már az első benyomás lenyűgöző volt számomra, és azt kaptam, amire csak álmaimban vágytam, amit szeretnék megadni a gyerekeimnek. Közvetlen hangnemben beszélgettünk első perctől kezdve. Körbevezetett az oviban, elmondta a fontosabb tudnivalókat. Emlékszem, amikor beszélgetés közben megállapítottuk, hogy a forró nyári napon mindkettőnkön végigszalad a libabőr. Fantasztikus, amit kínálnak. Van, minden, ami a minőségi, fesztelen, szabad gyermeki fejlődéshez szükséges. Uszoda, ahol heti kétszer játékos formában ismerkednek a vízzel, nincs erőltetve semmi, mindent úgy tanulnak, hogy észre sem veszik. Marci imádja, mindig nagy élménybeszámolókat tart az úszásórákról.

Úszásbemutató Bogi nénivel

Önként és dalolva merül a víz alá, “úszik”, még nem szabályosan, de nem is ez a lényeg. Lesz még elég ideje a szabályokat megtanulni. De meg van a magabiztossága és határozottan állítja, hogy “ő tud úszni” és ez mindennél fontosabb. Két úszásbemutatót néztünk végig az év során és iszonyatos gyors fejlődésen ment keresztül, mindezt úgy, hogy “csak” játszik. Le voltam nyűgözve, hogy Bogi néni milyen türelemmel, de ugyanakkor profizmussal áll a gyerekekhez. Sokszor az én anyai szívem nagyokat dobbant, amikor láttam a vízbe ugrani, vagy alámerülni, de ezt mind tudja már az én nagy fiam. Hihetetlen.

Az Árnyas kertben vannak kisállatok, tyúkok, kacsák, nyuszik, papagájok. Amikor először bementem, az apai nagymamámék tanyája jutott eszembe és elfogott az a hangulat, amikor az árnyas fák alatt elvan a baromfiudvar. Ott van még a csűr, ami egy csodahely, ahogy már szüret idején is írtam. (https://egyenifelemelkedes.wordpress.com/2018/09/29/a-szuret-csodalatos-hangulata/) Olyan hangulata van, ami visszarepít a gyerekkoromba, amikor a régi nyári konyhában, vagy a góréban játszottunk. Aztán ott az erdei mini kalandpark, ahol a mászófalat nagy örömmel megmásztuk már családilag többször is és nem tudom ki élvezte jobban. 😉 Ezek mind-mind apróságoknak tűnnek, de azt gondolom annyira fontos helyszínei, kellékei egy gyerekkornak és manapság már a falusi környezet nem minden Nagymamánál adott.

szőlőpréselés a csűrben

Van madárovi, aminek keretében sok érdekes dolgot megtapasztalnak, felfedeznek a madarakról, természetről, madárodút helyeznek ki, stb. Kirándulások keretében a természetben barangolnak.

madárodú kihelyezés a Margitán

A különböző ünnepi eseményekről, programokról nem is beszélve. Ahol mindig lelkesen készül az ovi apraja nagyja és mindig nagyszerűen érezzük magunkat. Legutóbb a családi nap nyűgözött le, hogy mekkora lelkesedéssel, vidámsággal, profizmussal van felvértezve ez a csapat, Hihetetlen.

az óvó nénik, asszisztensek, dajka nénik vidám csapata az Árnyasban

Az egész ovi egy olyan miliőben létezik és működik, ami azt hiszem páratlan ma Magyarországon. Az óvó nénik, asszisztensek, dajka nénik közvetlenek, felszabadultak, barátságosak, látszik, hogy szeretik a munkájukat. Ehhez persze kell egy olyan közeg, egy olyan vezetés, aki hagyja, hogy mindenki olyan lehessen, amilyen ő valójában és kihozza magából a legtöbbet. Nem beleerőltetve egy felülről irányított rendszerbe, amibe mindenkinek egységesen bele kell erőszakolnia magát. Na, de ez már az állami intézményekre hajaz, ami egy külön bejegyzést kíván. 🙂

Még egy utolsó gondolat. Matykó is megszerette az ovit, úgy, hogy ő még két éves sem volt, amikor ide kezdett “járni”. Minden reggel és délután ő is velem tart, ha hozzuk, visszük Marcit és már választott is magának csoportot. Első perctől kezdve annyira kedvesen és odaadóan viszonyultak hozzá az óvó nénik, hogy le voltam nyűgözve. Aztán szépen lassan úgy alakult, hogy ősztől ő is itt folytatja a kis életét, aminek nagyon örülök. 🙂

Szóval egy szó, mint száz, Marci nagyon szeret itt ovis lenni én pedig nagyon szeretek szülő lenni. Meg van mindaz, ami az elképzelésem volt a gyermekem “taníttatását” illetően, sőt még több is. Mindenkinek csak jó szívvel tudom ajánlani. Köszönöm az Árnyas Csapatnak, hogy részesei lehetünk ennek a csodának, amit létrehoztatok és működtettek nap, mint nap.