Egy éve már, hogy részt vettem a Budai Református Gyülekezet által szervezett női kör elnevezésű önismereti kurzuson. Meleg szívvel gondolok vissza az ott tapasztaltakra. Tudtam, hogy egyszer írok is róla, de ennek  most jött el az ideje, ennyi idő távlatából. A kurzus célja az volt, hogy “mélyebben megismerjük magunkat, nőiségünk gazdagságát, kik vagyunk, hogyan működünk, milyen kibontatlan lehetőségek rejlenek bennünk, Isten mi mindennel ajándékozott meg minket, amit érdemes felfedeznünk, kibontakoztatni magunkban, hogy aztán még gazdagabban áradhasson rajtunk keresztül az Ő szeretete mások felé.” (idézet a kurzus hirdetéséből, Siba-Rohn Hilda és Varga Tünde)

Mindezeket rajzos, zenés, kreatív eszközök és feladatok segítségével, közös beszélgetések és megélések által tapasztalhattuk és élhettük meg. Még a multinacionális cégnél töltött éveim alatt sokféle tréningen volt szerencsém részt venni és trénerként is tartottam számos csapatépítő alkalmat. Egy kicsit itt is hasonló volt, de csak annyiban, hogy az adott célt játékos és kreatív feladatokkal igyekeztünk elérni. Semmi másban nem hasonlított, hál’Istennek. Hiszen itt jöttem rá, hogy mennyire felemelő tud lenni, amikor hagynak olyannak lenni, amilyen vagyok, elfogadnak és valóban arra kíváncsiak, hogy én ki vagyok és a csapat minden tagja segít, hogy felszínre hozzam magamból azt, ami mélyen elásva rejtőzik a szívemben, lelkemben. Fantasztikus felemelő érzés volt minden alkalom után, amikor felpattantam a bringámra és tekertem a gyönyörű éjszakai Duna parti fényekben haza és szárnyalt a szívem. Szárnyalt, mert önmagamat adtam úgy, hogy elfogadtak és senki nem akarta, hogy valamilyen legyek, ami az önös érdekeit szolgálja, hanem, mindenki arra volt kíváncsi én milyen vagyok. Azt pedig amilyen vagyok, megerősítést nyert, hogy milyen csodák rejtőznek a mélyben, amiért én egyedi és megismételhetetlen vagyok, mint Anya, mint Bölcs Asszony, mint Királynő, mint Papnő, stb.

A céges tréningeknek nincs más célja, mint, hogy felhívja a figyelmemet arra, hogy mi az, amit rosszul csinálok, mit kellene máshogyan, hogy a vállalat érdekeit tudjam képviselni és úgy elvégezni a munkámat, hogy az másoknak jó legyen. Nem rólam szól.

Fantasztikusan jó volt felszínre hozni a kreativitásomat, festés, rajzolás és egyéb feladatok terén. A zene ereje pedig iszonyatos mélységekbe repített.

A nők egymás közti erejét megtapasztalni pedig leírhatatlan. Amikor álltunk tizenikszen egy körben és egy adott dologra figyeltünk, koncentráltunk, iszonyatos energiák szabadultak fel. Ezt is nagyon felemelő volt megtapasztalni.

“A beszélgetések során segítségünkre voltak a Biblia különböző nőalakjai, akik a bennünk lévő nőiség, női szerepek, archetípusok egy-egy oldalát, vetületét mutatják meg nekünk. A különböző archetipikus képek kiábrázolják, hogy mi minden tartozik a nőiséghez: bölcsesség, kreativitás, szenvedély, anyaság, küzdeni tudás, vadság, szenvedés, stb.” (idézet a női kör hirdetés szövegéből)

Idáig nem is tudtam és nem is gondolkodtam azon, hogy ilyen sokoldalú vagyok, mint nő. Teszem a dolgom évek óta, mint főállású Anya, de ez nem az a “szakma”, amit az egekig magasztalnak és elismernek. Mi magunkban kell megtalálnunk a kincset a saját mélységeinkben és ez benne a misztikus, de ugyanakkor nagyon fantasztikus.

Ami engem a legjobban megmozgatott az a Királynő archetípus volt, ami valóban olyan mélységeimet mozgatott meg, ami feltört, mint egy vulkán. Ez után az alkalom után, mikor ezzel az archetípussal foglalkoztunk felpattantam a bringámra, csak tekertem, tekertem a rakparton, élveztem, ahogy az arcomba csap a lágy tavaszi szellő és szabadnak éreztem magam. Megszűnt körülöttem minden. Csak “repültem” a szelek szárnyán és mérhetetlen felszabadult boldogságot éreztem.

Meleg szívvel gondolok a csoportra és a vezetőinkre Hildára és Tündére. Köszönöm nektek az élményt.

A bejegyzéshez tartozó kép a saját alkotásom, a nőiségemről szól, sokszínű, vidám, kreatív. Azóta is álmaim konyhájának a falán van kifüggesztve és nap, mint nap, ha ránézek, akkor emlékeztet a bennem rejtő erőre, amit csak Istennek köszönhetek.

Alatta a kis cetli, amit személyes ajándékként útravalóul kaptam és a kis kulcs, ami Isten országának kapuját nyitja. 🙂