Karácsony után volt és szilveszter előtt. A Madagaszkárt néztük együtt a családdal. Vége lett a mesének, majd annyira megtetszett a zenéje, hogy hangosan hallgattuk. Hans Zimmer, Zoosters breakout (https://www.youtube.com/watch?v=fd2gX8RLhkM)

Valami hihetetlen erő és energia lett úrrá körülöttünk. Önfeledten táncoltunk a hatalmas, régóta álmodott nappalink közepén, mi négyen. Emlékszem fogtam az ölemben a két éves pici Matykót és csak forogtunk, forogtunk, önfeledten és leírhatatlan örömmámorban, csak a jelenben voltunk. Soha ekkora energiát nem éreztem még, ami átáramlott a testemen. Úgy éreztem mintha repülnék és a mellkasomban kinyílna egy kétszárnyú ablak, amin minden, boldog békegalambok, sok szép színes virág, minden ami jó és szép kiáramlana rajta és szabadon, boldogan tovaszálltak. Feledhetetlen pillanat volt. Igazi, önfeledt boldogság. Már akkor is tudtam, éreztem, hogy történik valami rajtam keresztül. A teremtés ereje. Abban a boldog pillanatban történt meg. Igen, abban a pillanatban már öten voltunk a nappali közepén. Tudtam, éreztem, hogy ez a boldog pillanat nem lehet más, mint a fogantatás pillanata. Fuh, leírhatatlan.

Az első várandóságomat nem éltem meg ennyire szentimentálisan, hogy úgy mondjam. Észre sem vettem, hogy történik bármi is a testemben az első négy-öt hétben. Csináltam a szokásos taposómalmot, éltem az életem. Aztán jöttek az ilyenkor szokásos racionális, kézzel fogható jelek, történések. Kimarad a menzesz, teszt, pozitív, doki, orvosilag igazolja és boldogság.

A második várandósságomnál sem volt még semmi extra, akkor már tudatosabban és jobban tudtam a testemre figyelni, de még le voltam ragadva a racionalitások talaján.

De most. Éreztem minden pillanatot, ami bennem zajlik. A nagy robbanást a fogantatás pillanatában, aztán heteken keresztül mintha tűzben égett volna az egész testem. Tény, hogy most sokkal jobban volt lehetőségem és alkalmam csak magamra figyelni.

Csodálatos a teremtés. Ha belegondolunk, hogy orvosilag magyarázható módon, biológiailag mennyi mindennek kell klappolnia ahhoz, hogy bekövetkezzen a fogantatás pillanata, akkor gyakorlatilag racionális gondolkodással nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte lehetetlen, hogy megtörténjen. Sajnos ma egyre többen állnak racionális, orvosilag magyarázható módon a témához, így akadályt gördítve a megfoghatatlan, tudományosan megmagyarázhatatlan erők elé.

Azt gondolom a várandósság elején jelentkező rosszullétek egyik oka, hogy ez a leszületni akaró kis lélek tisztítja a teret maga körül. Legelőször ott, ahol “lakni” fog kilenc hónapon keresztül. Aztán jönnek a sírós időszakok. Ha hagyjuk, hogy megtörténjen és zokogva kiadjuk magunkból, nagyon felemelő tud lenni. A könnyek a lélek tisztulása. Nem csak testileg tisztítja az Édesanya szervezetét, hanem lelkileg, szellemileg is.

Szerintem, mert én ezt így érzem. Ezt soha senki nem fogja kézzel megfogható módon bebizonyítani, de tudom, hogy így van. Most mondhatjátok, hogy ez a nő meghibbant a gyerekekkel való otthonlétben. És tudjátok mit? Lehet igazatok van. Elkezdtem érezni magamat, a körülöttem lévő erőket és ez nem tudom minek tudható be, de nagyon jó, ugyanakkor iszonyatos teher is egyben, amivel egyenlőre nem tudom mit kezdjek…..