Táplálkozásom átalakulása – a kezdetek

Többször írtam már a blogon is táplálkozás témában és sokat olvasok, hallgatok, érdeklődöm a mindenféle irányzatokat illetően. Most azonban lépéseket kellett tennem. Van egy kisfőnök a pocakomban, aki a várandósságom kb. 6. hetétől irányítja a táplálkozásomat. Egyik napról a másikra képtelen voltam dolgozni a konyhában a nyers hússal. Elkapott a hányinger és undorodtam még csak a gondolatától is, hogy hozzá kell érjek és még meg is egyem….Ugyanez a tejtermékekkel csak pepitában. Nem annyira gáz a helyzet, most már mintha enyhülne a dolog, de a régen áhitattal ivott friss házitejre még csak rágondolni sem bírtam. Mikor Veresegyházra költöztünk borzasztóan örültem, hogy van egy nagy termelői piac, ahol frissen, helyi termelőktől tudom beszerezni a tejtermékeket, húsokat, stb. Erre most összedől minden. A frissen kialakított bevásárlási szokásaimnak lőttek, sőt a jól kialakított és évek óta biztosan működő konyhámnak is. Már korábban is foglalkoztatott a dolog, hogy tényleg úgy és azzal kell táplálnom a gyerekeimet, ahogy engem tápláltak és azt kell főznöm, amit évek óta berögzülten, ismétlődően főzök? Sokszor – már a terhességem előtt, vagyis mikor nem voltam várandós éppen 🙂 – úgy éreztem, hogy túl sok hússal főzök. Csömört éreztem és unalmat. Hús és valami köret és kész. De valahogy kényelmesebb volt a szokások rabjának lenni, a jól bejáratot utat járni. A fiaim is sokat tanítottak táplálkozás terén és tereltek jó irányba, de most a harmadik gyerkőc nagyon drasztikusan irányít.

Szóval, kénytelen voltam hús és tejtermék mentesen megoldani a főzést. Na, hát mondanom sem kell, kész K.O. Fogalmam sem volt mit főzzek, mit együnk, ami finom, ízletes, de ugyanakkor tápláló. Teljes kétségbeesés lett rajtam úrrá, hogy most hogyan tovább. Aztán a kezdeti mélyzuhanásból szépen lassan kezdtem felállni. Megnyugtattam magam, hogy nincs itt a világvége, más is megoldja mindenmentesen az étkezést, nekem miért ne sikerülhetne. Szalámiszelet taktikát alkalmazva folytattam a főzési tudományomat ott, ahol egy pillanatra megtorpantam. Eleinte ugyanazt főztem, amit korábban, csak kihagytam a húst és a tejtermékeket. Bableves hús nélkül, főzelékek rántással, valami zöldséges feltéttel (rántott brokkoli, káposztafasírt), de nem volt az igazi. Régóta követem a https://www.zizikalandjai.com/ oldalt, már vagy 8 éve, még jóval a gyerekek előtt, mert valami magával ragadott. Érdekelt a vega élet, az ételek, de évekig csak nézegettem. Aztán a “Mit eszik a vegagyerek?” részek is mindig elgondolkodtattak, hogy tulajdonképpen egészségesebben táplálkozik egy vegegyerek, mint egy vegyes étrendű, és nekem sem ártana ebbe az irányba változni. De akkor jöttek a, számomra Úri huncutságnak nevezett dolgok a receptekben, mint a csicseriborsó liszt, quinoa, sörélesztőpehely, chia mag, tamari, tahini és társai.

Többször nekifutottam már a reformtáplálkozásnak, de mindig zsákutcába fulladt. Bevásároltam mindenféle bio, reform, egészséges cuccot, főztem belőle néhányszor, majd újra visszatértem a korábbi fehérliszt, tej, tojás, stb. hozzávalókhoz, a reformcuccokat meg kidobtam. Sikerült beszereznem azóta a fent említett hozzávalókat és jól haladok a beépítésükkel az étrendünkbe. Zizi ételei sok inspirációt adnak.

Most ez egy fokozatosabb és egy erősen motivált átállás kezdete, azt hiszem. Ismerkedem a mit, mivel, hogyan kérdésekkel a vegán témában, sokkal több elérhető anyag van, ami segít. Részt vettem egy Vegán vacsorán Dr. Lengyel Boglárkával és Dr. Iller Barbarával és sokan másokkal, ahol a “Hogyan egyen a gyerekem vegánként?” volt a fő téma. Érdekes volt hallgatni azokat az Anyukákat, akik egészségesen, tisztán növényi módon táplálják csemetéjüket, hogy milyen tapasztalataik vannak és milyen nehézségekkel kell szembenézniük nap, mint nap. Érdekes volt hallani a Doktor Nőket, akik őszintén beszéltek a növényi étrendről való véleményükről és az orvosi szakma olykor helytelen és alaptalan hozzáállásáról. Érdekes volt számomra, hogy az orvosok nem is kapnak táplálkozással kapcsolatos képzést, mégis ők a szószólói a húsevésnek és a tápanyagok helyes bevitelének. Nagyon sok inspirációt, ötletet biztatást kaptam. A White Lion Életmódprogramjának keretében kaptam leírást a tápanyagokról, ásványi anyagokról, mintaétrendet, recepteket, stb. Sokat segített, főleg, hogy a kétségbeesett időszakomban voltam még akkor. Aztán nagy segítség volt egyik ismerősöm, aki már gyakorlott vegánként táplálkozik és ő anno konzultált egy dietetikussal is és az ő tapasztalatait is sikerült beépítenem.

Ezekből gyúrtam össze, a támpontok, a segédanyagok, a sok olvasott anyag és receptötletek, hogy most már azt hiszem pályán vagyok. Most sem mondom azt, hogy fekete vagy fehér. Nem mondom azt, hogy én most már csak vegánként élek és az egész családot így táplálom. Egyenlőre ezt átmeneti állapotnak tekintem – talán önmegnyugtatásképpen is – ami sok új kaput nyitott meg. Kitárult a világ. Rájöttem, hogy mennyi minden finom és igazán tápláló étel van a rántott húson és sült krumplin kívül. Félreértés ne essék, változatos étrenden voltunk, de húst hússal ettünk. A növényi étrend annyi lehetőséget és szépséget nyitott meg számomra a táplálkozás terén, hogy leírhatatlan……A fiúk vegyes érzelmekkel fogadják az újabbnál újabb kreálmányaimat, de nem erőltetek semmit, ők kapják a hagyományos ízeket – egyenlőre hús nélkül – hétvégente van hús, amikor a férjem besegít a húsfeldolgozásban. De ez szerintem tartható is hosszú távon és ez volt a célom anno is, hogy csökkentsük a húsfogyasztásunkat.

Azóta így haladok, íme néhány alkotás és a reakciók 🙂