Harmadik gyerkőcünket hordom a szívem alatt. Túl vagyok két természetes, problémamentes várandósságon és szülésen. Mindkét gyerkőc kórházban született, szülész-nőgyógyász végezte a várandós gondozást. Ez volt a természetes, kézzel fogható út akkor. Azóta már tudom, hogy mint korábban már több témában írtam itt a blogon is, itt sem kapnak az Anyák teljes körű, objektív tájékoztatást, hanem egy központilag – általában férfiak által meghatározott – helyesnek vélt irányba terelnek mindenkit.

Most már tudom, hogy hogyan szeretném világra hozni a következő gyermekünket és milyen körülményeket és feltételeket szeretnék. Úgy, hogy én döntöm el, és nem a fejem felett terelnek a tömegek irányába.

Kezdjük a várandós gondozással. Teljesen feleslegesnek tartom a 3-4 hetenkénti konzultációt az orvossal, hiszen, ha érzem (vagy nem érzem a picit), hogy baj van, úgyis segítségért fordulok. A ma kötelező trimeszterenkénti egy UH és egy labor azt gondolom teljesen rendben van, nekem is megnyugtató, ha tudom, hogy minden oké odabent és miért ne élnénk a ma már elérhető technikai lehetőségekkel. Azt azonban már elfogadhatatlannak tartom, hogy ráerőltetnek és kötelezőnek állítanak be olyan vizsgálatokat, ami laikusként is egyértelműen nem egészséges a babára és a mamára nézve sem. Ilyen például a terhesség alatti rákszűrés. Most sem volt érvényes rákszűrésem, így a kenetet az elején, az első hónapban le akarta venni a doki, mivel mit szólnak majd a kórházban, ahol szülni fogok, hogy nem csinálta meg. Mit fognak szólni? Magát takargatta a felelősség alól, ahelyett, hogy engem és a picit vette volna figyelembe. Nem gondolom, hogy normális, hogy a várandósság korai szakaszában megkapargatja a méhem falát, hogy kenetet vegyen. NEM! Ez az én testem és én döntöm el, hogy, ha én ezt veszélyesnek vagy nem kívánatosnak érzem, akkor jogom van nemet mondani.

A másik vizsgálat a kötelező terheléses vércukor vizsgálat. Egy tömény cukros löttyöt kell meginni, amitől minkét várandóságomnál olyan rosszul lettem, hogy ott ültem a váróban, mint egy zombi várva, hogy előtte-utána levegyék a vérmintát. Ez tényleg a 21. századi vizsgálati színvonal? Ezt nem lehetne kicsit humánusabban? Még nem tudom, hogy hogyan, mi módon, de ezt még egyszer nem vagyok hajlandó végigcsinálni.

Ja és még egy kedvenc sztori a gondoskodó és csak az én egészségemet szem előtt tartó orvosokról. A második fiunk a pocakban volt már, amikor túl korán mentem el a nőgyógyászati vizsgálatra (5. héten), – mert utána elmentünk nyaralni, gondoltam letudom előtte, és még nem látszott semmi az egészséges várandósságból, de a doki feltételezte, hogy ez lehet méhen kívüli terhesség, azért azonnal menjek be másnap a kórházba hozzá, mert ennek utána kell járni és alaposabb vizsgálat alá akar vetni. Természetesen tudtam, hogy minden rendben – ez, ami orvosilag kifogásolható, a női megérzés – így nem mentem el. Felhívott a doki, hogy “ugye tisztában vagyok vele, hogy ezzel nem csak a saját életemet kockáztatom, hanem a már meglévő gyerekemét is, mert milyen lesz neki Anya nélkül felnőni.” Mivan?! Ez most komoly. Kapott tőlem egy elég terjedelmes levelet miután kiderült hetekkel később, hogy minden rendben, azóta meg persze már két éves Matykó és makk egészséges, teljesen problémamentes várandósággal és szüléssel. Értem én, hogy a tuti biztonságra akar menni, de ne tekintsünk már minden kismamát potenciális két lábon járó bombának, akit minden bajtól meg kell óvni. Ez egy természetes folyamat, amiben nem kell embereknek Istent játszani, még ha nevezetesen az egy nőgyógyász szakorvos. Vannak az orvostudományon felül működő – tudományosan nehezen megfogható és bizonyítható – erők, amivel jó lenne ha számolnánk. Mire megy ki a játék? A félelmeinket, az aggódásainkat használják ki, ami egyre inkább hatalmasodik és hatványozódik a mai társadalomban – többek között azért, mert eltávolodtunk Istentől. Az őssejtbankok, a baba-mama biztosítások, a szülés körüli magánpraxisok mind-mind üzleti alapon működnek és nem az Anyák és a Babák érdekeit tartják szem előtt, csak így van tálalva. Így adható el. Azonban van egy jó hírem. Ez a mi döntésünk, Anyáké, Apáké. Ha gondolkozunk és bízunk az Isteni gondviselésben és ápoljuk Istennel a kapcsolatot, akkor ezeken a félelmeken, aggódáson túl tudunk jutni, és a magunk és csemeténk érdekeit szem előtt tartva tudunk dönteni.

A szülés. Nem is tudom, hol kezdjem. Talán ezt is ott, hogy nincs megfelelő, teljes körű, objektív tájékoztatás. Csak a kórház és a szülés-nőgyógyász orvos által felügyelt szülés a szülés ma Magyarországon. Nonszensz, hogy pl. az otthonszülést ugyan lehet választani, de nem TB alapon, hanem saját zsebből. Itt megint kérdem én, mint ahogy már megtettem a “https://egyenifelemelkedes.wordpress.com/2019/01/21/rendszeren-kivul/ ” bejegyzésemben, hogy miért vagyok a rendszer becsületesen adózó tagja, ha egy szabad országban nem lehet szabadon megszületni. Háborítatlanul, emberhez méltó körülmények között. Nem azt mondom, hogy csak az otthonszülés az egyetlen járható út, hanem, hogy meg kell hagyni a választás szabadságát, úgy, hogy mindegyik választási alternatívát egyenlő feltételekkel lehessen igénybe venni. Egyszerűen nem találok szavakat arra, hogy egy elvileg szabad országban, a 21. században, ahol az egészségügy romokban, finanszírozási, szervezési, fenntartási nehézségekkel tarkítva egy ilyen alternatívát ennyire eltipornak. Hozzáteszem, vannak országok Európában, ahol azért kell fizetni, ha egy alacsony rizikóbesorolású várandós kórházban akar mégis szülni, pedig nem indokolná semmi azt, hogy orvosi körülmények között adjon életet gyermekének. Az otthonszülést támogatják, hiszen ez az egészségügyi ellátórendszernek is olcsóbb megoldás. Arról nem is beszélve, hogy ez az alternatíva a leghumánusabb és legszemélyreszabottabb a családok számára, hiszen saját otthonukba érkezik a segítség és nem egy nagyüzemi darálóba kell beállni a sorba és tűrni a mindenkire egységesen szabványosított gyakorlatot.

Lehet szépíteni a magyar gyakorlatot, hogy már nagyon sok baba-mama barát kórház van, meg ez a legbiztonságosabb, stb., stb., de én végigcsináltam kétszer kórházban… és köszönöm nem kérek. Kötelező branül behelyezés, beöntés, borotválás, olyan pózban szülés, ahogy a szülésnőnek és az orvosnak a legkényelmesebb, gátmetszés, mert ez a kényelmes megoldás az orvosnak és a kötelező protokoll, burokrepesztés, mert úgy gyorsan végzünk. Ez most komoly?!

Higgyük el, nincs az a 10+10+10+10 Milliós CSOK, ami meggyőzne egy Anyát, hogy újra csinálja ezt az egészet, ha rossz élmény marad benne. Csak akkor fog újra gyereket vállalni, ha ő és Apa akarja. Azért, mert szeretnék, nem azért, mert csengetik a milliókat. Nem értem, hogy miért mindig csak a pénzügyeket kell egy teremtés témában előtérbe helyezni. Ez sokkal összetettebb annál, és egy nagyon fontos, nem elhanyagolható tényezőt hagynak figyelmen kívül, az EMBER-t magát, mint egy gondolkodó és csodálatos, egyedi lényt, akár az Anya részéről, akár a megszületendő kis élet részéről.

Fuh, jól esett kidühöngeni magam, remélem segítettem másnak is, aki hasonlóan érez, vagy gondolkodik….., még nincs vége, nagyon sokat fogok foglalkozni a témával, mert nem hagyom annyiban…..;)