Szeretném hangsúlyozni, hogy a blog eddig is és ezután is igyekszik elhatárolódni az aktuálpolitikai hírektől. DE! Természetesen én is érintett vagyok, akár csak ha hallom és van véleményem, akár közvetlenül, közvetve hatással van rám és a környezetemre. Így, ha az előbb nevezett hírekre hajazó utalásokat tartalmaznak egyes írásaim az nem a véletlen műve. DE! Még egy fontos dolog, hogy teljesen más megközelítésből nézem a témákat, mint ahogy elénk van tálalva. De vágjunk bele.

Az első téma, ami mostanában nagyon foglalkoztat – a saját lelkivilágomon túl 🙂 – hogy hogyan is lett felépítve a jelenlegi rendszer és mennyire nem működik. Anno már középiskolában közgazdaságtanból tanultam, hogy vannak a magán javak, vannak az állami javak és vannak az úgynevezett vegyes javak. Vegyes jószág például a rendőrség, mentők, tűzoltóság, ami olyan magán javak védelme, ápolása, stb. érdekében működik, ami széles körű érdekcsoportokat foglal magában. Ezek nem profitorientáltak, nem piaci alapon működnek, így szükség van az állami finanszírozásra, mivel közös érdekeket véd, óv, szolgál. Ez a tankönyvi példa. Ez a szép elmélet. De nézzük a gyakorlatot. Én, mint egy átlagos középréteghez tartozó magyar állampolgár, ha egészségügyi ellátásra van szükségem mit teszek? Természetesen a lábam be nem teszem állami fenntartású intézménybe, mivel hosszú évek alatt meg volt a saját tapasztalat, amikor nem volt más választás és oda kellett menni. Véget nem érő várakozás, flegma személyzet, lekezelő, hanyag orvosok, stb. Ma már csak a hírekből értesülök, hogy mennyire borzasztó a magyar egészségügy helyzete. Mit teszek? A munkáltatóm jóvoltából magán egészségügyi szolgáltatóhoz fordulok, ha bármi ilyen témájú problémám van. Piaci alapon működik, így az ügyfél az első, csak egy hívás és már kapom is az időpontot, ahol percre pontosan kijön a váróba, hangsúlyozom KIJÖN A VÁRÓBA ÉRTEM AZ ORVOS, kedvesen kezet rázunk, majd orvosolja minden problémámat. Kulturált, tiszta, modern környezetben, emberi hangnemben és készségesen.

Másik, nagyon kényes téma a nyugdíjam. Anno pályakezdőként alap volt, hogy magánnyugdíjpénztári számlát kell nyitni, mert a rendszer az öngondoskodás felé változik. Rendben. Szorgalmasan gyűjtögetek, majd egyszer csak jön egy döntés és állambácsi elveszi az összes addigi megtakarításomat és beledobja a közös kalapba. Ja, hogy most újabb változás és vissza a régi rendszerhez, hogy állambácsi biztosítja majd a nyugdíjamat, cserébe a most elvett pénzemért? Aham. Ja, hogy mégsem, csak kellett a sok lóvé, de egyébként ugyanúgy gondoskodjál önmagadról ahogy tudsz, csak kezdheted elölről, míg néhány év múlva újra kitalál valaki, nagyokos valamit, hogy újra kezdődjön az ördögi kör.

És még egy nagyon nyomasztó és aktuális téma és egyenlőre befejeztem. 🙂 Az oktatás. Nálunk még az ovi aktuális csak. Van egy képem és van egy igényem a normális, emberi oktatási intézményről. Ebbe a képbe a jelenlegi állami rendszer nem fér bele. Így hova jár a fiam? Magánóvodába. Ez majd egy külön bejegyzést kíván, hogy miért és mi a különbség. Fizetek ezért is külön, pluszba, az adómon felül, csakúgy, mint az egészségügyi ellátásomért, a jövőbeni nyugdíjamért. Akkor hogy is működnek az ún. vegyes javak? Egy kicsit nem ártana újragondolni a rendszert, azt gondolom. Egy régi mintát követve működik az ország, úgy, hogy ezt a mintát már réges-régen túlhaladta a mai gyakorlat. Ja, hogy a rendszert működtetőkkel is baj van? Na az megint egy másik kérdés, ez is egy külön bejegyzést kíván. Tehát kérdem én, tényleg megéri a rendszeren belül működni? Adózni, a hátamon vinni egy olyan rendszert, ami haldoklik, sőt már réges-régen halott, csak a hullát hordozzuk a hátunkon évtizedek óta? Ja, hogy nekem most van időm és lehetőségem kívülről rátekinteni? Ezért merülnek fel bennem ilyen kérdések. Igen, valóban, aki éjt-nappallá téve dolgozik, annak nincs ideje kívülről szemlélni azt, amiben hajtja a mókuskereket és nem tűnik fel a vállán bűzölgő rendszer hullája sem. De, ha mégis, akkor készítsünk olyan törvényeket, ami még inkább elterelni az emberek figyelmét a lényegről. Arról, hogy rabszolgák vagyunk a saját hazánkban. Ja, hogy az egészségügy is tulajdonképpen az ő érdeküket szolgálja, mert egy egészséges társadalom képes döntéseket hozni a saját, jól felfogott érdekében. Ja, hogy a nyugdíjrendszer is jó így, ahogy van, mert akik most aktívak nem is lesznek gyakorlatilag boldog, gondtalan nyugdíjas éveik. Mi a megoldás? “Nem a rendszert kell megbuktatni, hanem a társadalmat kiszervezni alóla!” 😉