Bár nem volt célom, mégis felborzoltam a kedélyeket az “Én döntöm el, hogyan gyógyulok” című bejegyzésemmel, így szeretnék írni az érem másik oldaláról, hogy kerek legyen a témában írt véleményem. Szeretném hangsúlyozni, hogy az előző írásom is az én hozzáállásom és döntésem a gyógyulás-betegség-egészség témában. Tiszteletben tartom, ha más, másképpen gondolkozik és cselekszik. Ettől szép a világunk, hogy ilyen sokfélék vagyunk. Engem csak az dühít fel, amikor tömegesen akarnak manipulálni és egy bizonyos irányba terelni. A fent nevezett írásomat is valahol, a ma Magyarországon, a homeopátia ellen folytatott hadjárat ihlette. Nem véletlenül lett ez a címe. Én döntöm el, hogyan gyógyulok. Engem ne akarjon meggyőzni egy patikában sem a gyógyszerész, hogy ne azt vegyem, amiért eredetileg bementem, mert nem érdekel. Ez olyan, mintha az élelmiszerboltban le akarnának beszélni a sárgarépáról, mert valakinek az az érdeke, hogy minél kevesebb fogyjon a polcokról. Értitek? Direkt ilyen banális hasonlattal éltem. Hova jutunk?! Engem már az felháborít, hogy mint szülő nincs beleszólásom abba, hogy például majd kötelezően be kell adassam a gyerekemnek a bárányhimlő elleni oltást. Mivan?! Ez most komoly?!Én is átestem rajta és ha a gyerekemnek is át kell, akkor ám legyen. Tisztában vagyok az esetleges szövődményeivel, következményeivel. De tisztában vagyok azzal is, hogy ennek (a szövődmény kialakulásának) kb. akkora esélye van, mint, hogy baleset ér bennünket az óvodába menet nap, mint nap. Vállaljuk a kockázatot? Igen, mert minden nap elviszem a gyereket ugyanazon az útvonalon oviba. Nem szeretem, ha nem tekintenek rám gondolkodó lényként. Igen, tudom, ez nem az értelmiségi kisebbségnek szólnak ezek az intézkedések, hanem a “nagytöbbségnek”. Nem! Mindenki ember. Mindenki így vagy úgy gondolkodó és tiszteletet érdemlő lény. Ha nincs elég ismerete felmérni ezeket a témákat, akkor rendelkezésére kell bocsátani teljes körűen és nem dönteni helyette és manipulálni.

Na ennyit az indulataimról. 🙂 Köszönöm, ha eddig eljutottál az olvasásban. Tehát az érem másik oldala. Az én életemben is volt számtalanszor olyan eset, amikor szükség volt az orvostudományra, egy jó orvosra, olykor antibiotikumra, stb. A dolog nem fekete vagy fehér azt gondolom. Jól meg kell férjen egymás mellett az alternatív és a hagyományos orvoslás. A kettő nem zárja ki egymást és olykor csak a kettő egyszerre történő alkalmazása segíthet. Vagy csak a hagyományos értelemben vett orvoslás önmagában.

Mindenki számára ismert, hogy hova fejlődött az orvostudomány és mi mindent köszönhetünk neki. Ezt szerintem is nagyszerű dolog. Manapság azonban az orvostudomány, mint fogalom mögé sokkal többet tömnek, mint ami számomra belefér.

Az oltások szükségességét sem vitatom. Igenis fontos, de nem úgy, abban a formában, ahogy ma ezt kötelezővé teszik, itt Magyarországon. De ez is majd egy külön bejegyzést kíván, ha meg tudom fogalmazni vállalható módon a gondolataimat. 🙂

A lényeg, hogy ma, szinte minden sarkalatos témában az uszítás megy. Egyik tábor, másik tábor. A homeospirimamik, meg az antibiotikumosmamik. Nem! Azt gondolom meg kell hallgatnunk a másik miért úgy gondolkodik, ahogy és tiszteletben kell tartanunk a másik oldal véleményét. Ma még nagyon kevés orvos gondolkodik és működik így. Régen, az orvos volt a mindent megmondó. Ma már, ha olyan pácienssel kerül szembe, aki szeretne beleszólni az alkalmazott gyógyítási módszerekbe, akkor igenis hagyni kell és ez egy közösen kiépített út kell legyen. Orvos és beteg kézen fogva, egymást segítve. Két ilyen orvost ismerek egyenlőre, ők is megérdemelnek majd egy-egy külön bejegyzést a témában.

Mindenkinek jó egészséget és békességben kiválasztott és megélt gyógyulást kívánok! 🙂