Mindannyian ismerjük a tipikus amerikai sikerkönyveket. Élj boldogan!, Hatékony motiválás, Minden lehetséges, Élj szenvedélyesen!, Tanuljunk önbizalmat, stb. Én is ezeken szocializáltam magam a felnőttek világában. Elolvastam minden létező könyvet, aminek a címe egy kicsit is arra hajazott, hogy én mennyire sikeres és boldog és kiegyensúlyozott és motivált leszek. El is hittem minden szavát és tematikusan követtem a benne szereplő okosságokat, hogy sikeres legyek. De mi a siker? Ugye? Ez annyira relatív, hogy ki mit tekint annak. A tipikus társadalmi elvárások szerint, ha minél magasabb pozícióban vagy a ranglétrán, az egy nagy siker. Ha lemezek millióit adod el a számaiddal, és több millió rajongó tölti be az arénákat, ha az országába érkezel, az siker. És folytathatnánk a sort. Arra jöttem rá, hogy ezek a sikerkönyvek és a mondanivalójuk is mind a Biblián alapszanak, most hogy elkezdtem megismerni a Bibliát magát, mert annak előtte fogalmam sem volt, hogy mi áll benne. Bármilyen idézet a Bibliából csak valami szentséges hablatynak tűnt, ami így az Úr Jézus Krisztus, meg az Úr Isten. Tudom, ezek kemény szavak és nem tiszteletteljesek, de lássuk be sokan vagyunk ezzel így. Talán az egyház, mint intézmény működése is hozzájárult ahhoz, hogy ennyire hidegen hagy bennünket az isteni tanítás és onnan merítsünk. Hamarabb nyúlunk egy sikerkönyvhöz, mert annak jobb a marketingje, jobban eladható és csak a kecsegtető boldogságot és sikert kínálja.

Igen ám, de mi van azokkal, akik karrierjük csúcsán saját kezűleg vetnek véget a saját életüknek. Ők sikeresek, gazdagok, azt gondoljuk boldogok is, akkor miért? Hány és hány tehetséges művészt veszített el a világ így, hogy egyszer csak megdöbbenten halljuk, hogy önként, saját kezűleg vetett véget az életének. Aztán megrendülünk, egy pillanatra elgondolkodunk, hogy miért? Érthetetlen, majd megyünk tovább. A Biblia azokhoz szól, akik már túl vannak a látható világon, a látszólagos sikeren, a fényűzésen, túl vannak azon a ponton, amikor már a kérdéseikre nem adja meg egyetlen sikeres amerikai író sem a választ. Akkor jön a hétköznapi ember számára a kézzel megfoghatatlan, a szentséges hablaty, ami csak azok számára  válik érhetővé és hallhatóvá, akik már túl vannak mindezen. Túl vannak azon, hogy anyagi síkon teljesítsék be küldetésünket, túl vannak azon, hogy további értelmet találjanak az életüknek abban a mátrixban, ami mindenki számára látható. A lélek ereje és a szent szellem hangja nem érzékelhető mindenki számára, csak a “gyöngék”, “elesettek”, “lelki szegények” számára. A Isten tanításai tudnak csak iránymutatást adni akkor, amikor már nincs kapaszkodó, minden, ami csak szemfényvesztés ebben a világban nem tud segíteni már. Tudom, hogy sok ismerősöm is, aki esetleg eljut ezekig a sorokig, de inkább valószínű, hogy nem, az is meg van rőkönyödve, hogy ezeket a sorokat tényleg Tündi írja. Az a magabiztos, sikeres, boldog vagány lány, akit korábban ismertem. Igen. Csak annyi különbséggel, hogy eljutottam én is a szemfényvesztéssel teli mátrix határához, ahol már nem találtam több választ a kérdéseimre és a lelkem, szellemem kívánságaira. Nem tudok semmit olvasni már egy ideje a Biblián és a Mai Ige Csapatának kiadványain kívül. Nem bírom nézni a tévét, nem bírom hallgatni a rádiót, mert egyszerűen annyi szar ömlik mindenhonnan, ami nem emberi, hogy teljesen szétszed. Szétszed fizikai síkon, szétszed lelkileg és szétszed szellemileg. Keresem azt az utat, ami az igaz forráshoz vezet és közben szenvedek. Szenvedek, mert nem ez a normális, nem ez az elfogadott, nem ez a kényelmes. A szívem mégis efelé hajt és megyek tovább töretlen a hóviharban, amíg meg nem találom a lelki békémet…..