Drága férjemmel egy 54 m2-es budai lakásban alapítottunk családot. Szépen sorban jöttek a fiúk 2014, 2017 és szépen lassan kicsinek bizonyult. Kicsinek, a mai lehetőségekhez mérten. Mondom ezt azért, mert a házban lakó idősekkel beszélgetve mindenki átlagosan lakásonként két-két gyereket nevelt fel. Ma azonban tudunk és merünk nagyobb igényeket is megfogalmazni. Tudunk, mert szeretjük a kényelmes,  komfortos életet és lehetőségek is vannak bőven, csak tudni kell ésszel élni vele. Ésszel, mert egy korábbi bejegyzésemben már soroltam a negatív példákat, hogy milyen sokan beleugrottak olyan lehetőségekbe, ami nagyobb falatnak bizonyult, mint amit el tudtak bírni. De ez egy pozitív történet, ezért is teszem közzé, hogy mi hogyan gondolkodtunk és hogyan csináltuk végig. Amikor megjelent az új CSOK híre, felcsillant egy reménysugár, hogy álmaink otthonát mi is megteremthetjük talán magunknak. Első fiunk ekkor volt 1 éves. Nem vagyunk az a “fejjel megyünk a falnak” típus, így elkezdtem utánajárni a lehetőségeknek. Már a kis lakásunk vásárlása előtt is terveztünk volna építkezni, de akkor szinte lehetetlennek bizonyult anyagi szinten ez a vállalkozás. A férjem építész, így tisztában voltunk mivel járna egy építkezés, így ennek az ötletét azonnal el is vetettük. Nekünk nem ér a lelki béként annyit, hogy rámenjünk egy mind anyagilag, mind mentálisan megterhelő vállalkozásra, aminek aztán nem otthonteremtés a vége, hanem a széthullott család. Az építési telkek irreális magasságokba emelkedtek, és az építéssel járó költségek is elkezdtek szépen lassan az egekbe kúszni. Évekig figyeltem az ingatlanpiaci trendeket, az eladó új építésű és használt családi házakat a budapesti agglomerációban. Mondanom sem kell elkeserítő volt a helyzet, egy bérből és fizetésből élő fiatal kisgyerekes párnak. Maradjunk a realitások talaján. Ez a program legutolsó sorban szól a családoknak a családokról. Célja egy haldokló félben lévő építőipar és banki szektor megmentése volt. Ezt, a folyamat során sajnos tapasztaltuk is nemegyszer, de erről majd részletesen később. Tehát napi rutinná vált, hogy nézegettem az ingatlanhirdetéseket és az ingatlan piaci híreket. Közben megszületett második fiunk is. Szépen lassan eljutottunk arra a pontra, hogy elengedtük azt, hogy ragaszkodjunk egy olyan álomhoz, ami reálisan nem megvalósítható anélkül, hogy ne verné a kis családunkat újabb nagy hiteltartozásba.

Az álmunk egy családi ház volt, valahol a budapesti agglomerációban, ahol fel tudjuk nevelni a gyermekeinket hasonló körülmények között, mint ahogyan mi is felnőttünk. Mindketten vidékről származunk. Egy csendes kis kertvárosias környezetet álmodtunk meg, ami nem szakít el bennünket a főváros kínálta lehetőségektől, de mégis minőségi életet biztosít. Minőségi alatt azt értem, hogy van egy kis kertünk, ahova ki tudunk menni, ha friss levegőre vágyunk, ami csak a mi kis privát kényelmünket szolgálja, úgy, hogy közben nem kell állandóan azt nézni, hogy mit kell még dolgozni a kerten, ahhoz, hogy felhőtlen perceket, órákat tölthessünk benne. Minőség alatt azt értem, hogy nem kell kompromisszumot kötni óvoda, iskola választás terén, mert nincs férőhely, nincsenek választási lehetőségek, legalább a gyerekek érettségi bizonyítványának megszerzéséig. Minőség alatt azt értem, hogy ne kelljen hatalmas áldozatot hozni, ha be kell járni a fővárosba dolgozni, kulturális programokon részt venni, stb. Minőség alatt azt értem, hogy a napi szükségletek kielégítésében ugyanakkor főváros függetlenek tudjunk maradni, tehát legyen jó ellátottsága boltokban, üzletekben, választékban, minőségben, stb. A döntésünk végül Veresegyházra esett, mert a fenti feltételeknek tökéletesen megfelel. Ezt a döntést egyrészt racionális alapon hoztuk meg, mivel a feltételeket távolról, hírekből vizsgáltuk, másrészt érzelmi, megérzést alapon döntöttünk. Az eredeti terv az volt, hogy bejárjuk végig a szóba jöhető településeket, de végül bíztunk az isteni gondviselésben is. 3 év álmodozás után a 2018-as évet láttuk úgy, hogy érdemes lehet belevágni. Ekkora jutottunk el oda, hogy már volt 2 gyerkőcünk és még szeretnénk, ekkora ért meg bennünk, hogy most már meg tudunk válni szeretet kis lakásunktól és a pénzügyi terveim is azt mutatták, hogy egy 3 gyerekes CSOK konstrukcióval sikerülhet, úgy, hogy ne kelljen nagy adósságterhet vállalnunk. A döntés után szépen beindult a gépezet, meghirdettük a lakásunkat, 8 hónap alatt elkelt, majd gyakorlatilag az első házat, amit megnéztünk, meg is vettük. Ez így egyszerűnek és gyorsnak hangzik, de azért nem volt ez ennyire tündérmese. Az tény, hogy nekem szakmai ártalom is a tervezés, személyes varázs pedig az álmodozás képessége. Mivel jól elő lett készítve minden tekintetben ez az álom, szépen kijött a matek és klappolt a ház is az elképzelt álomba. Sokszor láttam magam előtt, ahogy miközben főzök, a srácok játszanak a nappaliban, kellemes zene szól, a készülő étel illata belengi az amerikai konyha-étkező-nappalit :), sokszor láttam magam előtt, ahogy a srácok az udvaron játszanak miközben én a teraszon ülök és élvezem a napsütést. Ez az álom mostanra mind valósággá vált.

Na, de lássuk az ide vezető utat. Volt egy ingatlanosunk, aki már a lakásunkat is hirdette, Major Edit, nagyon tudom ajánlani, nem csak a kötelező köröket futja, hanem tényleg segít az otthonteremtésben, teljes körűen. Ő segített leszűkíteni a kört a családi ház kínálatból is, sokat beszélgettünk vele, hogy mi az elképzelésünk, mi az, ami kizárt, milyen mostanában épülő tucatházakat még csak megnézni sem vagyunk hajlandóak. Igen, mert sajnos rengeteg a rossz minőségben megépített tucatház, szerte Budapesten és környékén. Mivel mesterségesen lett felturbózva a piac, így kevés a valóban jó, hozzáértő szakember, kevés a több éves, megbízható tapasztalattal rendelkező építtető, stb. És ha még mindez klappol is, akkor olyan rossz elrendezésű, pici lyukakkal (nem nevezném szobának) kialakított házakat építenek, sok helyiséget zsúfolnak bele 100 m2-be, hogy gyakorlatilag egy élhetetlen házat hoznak ezzel létre. Néztünk ilyeneket is. Úgy írom mindezt, hogy annak ellenére, hogy elsőre megtaláltuk a házunkat, azért még szétnéztünk a környéken a felhozatalból. Szerintem érdemes ingatlanos segítségét kérni, aki ismeri a környéket, az építtetőket, vagy legalább ismer olyat, aki ismeri :), mert rengeteg későbbi kellemetlenségtől tud megszabadítani.

Amit megvettünk végül pont az a vékony piaci rés, ami az elképzelésünk volt, tágas terek, nem tucatház (már 2003-ban elkezdték építeni, csak a haldokló építőipar megtépázta ezt az építkezést is, amit végül most tudtak befejezni), pont akkora kert, amekkora még élvezhetően fenntartható, csendes, gyerekbarát utca, de ugyanakkor 5 perc séta a vasútállomás, minden jól megközelíthető, álmodni sem lehetett volna jobbat. Az építtető olyan apró részletekre gondolt, mint automata kapu későbbi kiépítésének lehetősége, riasztórendszer, kábelezés későbbi internet, tv előfizetéshez, mozgásérzékelő lámpák, hogy minden a teljes hosszú távú kényelmünket szolgálhassa.

Mindenki korrekt és emberséges volt az egész folyamatban, az ingatlanosok, az eladó, az ügyintézők, stb. Azt mondják azt kapod, amit adsz és az történik, amit bevonzasz magad köré. Ez egy mély önismereti út is volt számomra egyben, de erről majd egy külön bejegyzést írok. A lényeg, hogy azt kaptuk vissza a személyes ügyintézésben, amit mi adtunk emberileg. Az másik kérdés, hogy rengeteg lélekölő része volt az ügyintézési folyamatnak. A kitöltendő dokumentumok, az elintéznivalók hada, földhivatal, bank, közmű szolgáltatók stb. De itt is azt gondolom a legfontosabb, hogy bízni kell az isteni gondviselésben is, ugyanis onnantól kedve, hogy mi minden tőlünk telhetőt megtettünk, teljesen felesleges aggódni, mert úgy sem fog hamarabb menni semmi, mint ahogy az adott intézmény üzletmenete megkívánja. Értem itt ezalatt például, hogy a földhivatalra nagyon sokat kellett várni minden fázisban, nem szeretnék rosszat feltételezni, így azt mondom biztosan rengeteg munkájuk van, most, hogy így felbolydult az ingatlan piac. Bizony nekünk is volt egy olyan fázis, hogy az utolsó pillanatban történt meg a földhivatali bejegyzés ahhoz, hogy utalni, így költözni tudjunk, ami azért elég stresszes tud lenni, mikor már hetekkel előre le van szervezve minden, gyerekek felügyelete, költöztető cég, a lakás eladójával az átadási időpont, az eladóval van egy megegyezés, egy jogilag ellenjegyzett szerződés, ami köt bennünket, stb. Ugyanakkor azt mondom, hogy tudni kell kicsit felülemelkedni mindezeken a folyamatokon és egy kicsit kívülről vizsgálni az egészet, és magunkat. Mindent megtettünk, akkor bízzunk abban, hogy meg is fog történni minden időben, és így is történt.

A végső fázisban a bank a CSOK utalásának feltételeként már kitalált mindent, hogy még mi mindent kellene beszerezni, bemutatni (úgy, hogy egyébként már minden törvényileg előírt feltételt teljesítettünk), csak hogy kitolja hó végére az utalást. Feltételezem 10 Millió az 10 Millió egy banknak is, aki ha csak még két hétig rendelkezik felette, sokat tud vele kezdeni. Ezek a folyamatok mind ideg örlőek, amikor az ember benne van, de nem az adott ügyintéző tehet róla, hanem, aki felülről kitalálja és mozgatja ezeket a mechanizmusokat. Maradjunk annyiban, hogy ez a CSOK a bankoknak is egy mentőövet dobott azzal, hogy megrendült bizalmú ügyfeleket visszaédesgesse. Én nem bízom, csak egyetlen bankban, mint már korábban is írtam, ez a MagNet Bank, azonban az ingatlanosunkon keresztül (nem akartam úgy CSOK-ot igényelni, hogy csak úgy besétálok az utcáról), a Takarékhoz kerültünk. Mondanom sem kell azóta is gombolnak le szépen bennünket, mivel belekényszerítettek abba, hogy ott nyissunk számlát. Egyszerűen nem volt más választásunk. Milyen üzletpolitika az ilyen? Na mindegy, a lényeg, hogy hiába végig kellett hallgatni az unalmas közjegyzői tájékoztatót a szerződésünk részleteiről, hiába, a segítő szándéknak feltüntetett támogatás, maga a bankrendszer hozzáállása, mentalitása mit sem változott.

De, azt gondolom sikerült mindezeken felülemelkedni és végül sikeresen élvezhetjük új házunkat, ami lassan, de biztosan válik igazi otthonná, mint amit megálmodtunk évekkel ezelőtt magunknak.