Most nagyon elkapott a gépszíj a témában, szóval folytatom. 🙂

Ha jobban belegondolok, hogy például Nagymamámék hogyan biztosították a táplálékukat maguknak, akkor könnyen választ találok arra, hogy miért távolodtunk el a természet körforgásától ezen a téren (is). A gyümölcsöket, zöldségeket maguk termesztették a kertben, így az adott volt. Természetesen nagyon sok szorgalommal és munkával, amire a mai kor embereinek nagy százaléka már a megszokott kényelem és bőség miatt nem is lenne hajlandó. Állatokat tartottak és mindent hasznosítottak és maguk készítettek, amit csak lehet. Most Bea Johnsontól tanuljuk, hogyan kell egyszerűen és szemét nélkül fenntartani egy háztartást, holott, amit Nagymamám mesél “szinte” ugyanarról szól, csak józan paraszti ész és szorgalom kell hozzá. Úgymond így sokkal könnyebb volt a természettel összhangban élni, hiszen abból főztek, ami volt a kertben. Ha a káposztának volt idénye, akkor káposztás ételek, ha sok tojást tojtak a tyúkok, akkor száraztésztát készítettek, ha sok gyümölcs volt feleslegben, ment lekvárnak, vagy cefrének. 🙂 Kenyeret sütöttek, tehenet fejtek, vajat köpültek, stb. Ez manapság már szinte elképzelhetetlen – kivéve azt a szűk réteget, akik ma is így élnek – hiszen a kényelem, a modern piacgazdaság, a fogyasztói társadalom mind-mind olyan feltételeket biztosít, hogy nem vagyunk rákényszerülve mindarra, hogy magunk állítsuk elő a mindennapi kenyerünket. Nem is kell, én sem bort iszom és vizet prédikálok itt. Azt viszont megtehetjük, hogy figyelünk a természet körforgására és igyekszünk minél természetközelibben megvalósítani a táplálkozásunkat.

Másik dolog. Imádok a szabadban enni. Kint a teraszon reggelizni, vagy bográcsban főzni valami isteni egytálételt. Teljesen más íze és rezgése van egy természetközelben elkészített, boldogan, vidáman, jó társaságban elkészített ételnek, mint egy nagyüzemi konyhában elkészítettnek. Imádom, amikor összejön a család a tűz körül és főzök pl. egy finom slambucot bográcsban. Mindenki segít tüzet rakni, vigyázni rá, a gyerekek ha megunják közben rohangásznak, játszanak, közben jókat beszélgetünk.

Ugyanez a barátokkal. Összejön a csapat és amíg készül a kaja a bográcsban közben jókat beszélgetünk. Az étkezés tehát egy felemelő közös program is és ha minél több ilyen van egy évben annál jobb. Nekem itt is sokkal többet jelent egy egyszerű fogás elkészítése, mint egy nagy terülj-terülj asztalkám, de fontos a jó hangulat, a társaság. A dánok (köztudottan ők a nagy boldogságfelmérés győztesei) mesterfokon űzik ezt a dolgot. Összejön a család, órákig készítik az ebét, együtt, közben jókat beszélgetnek, együtt vannak. Együtt, együtt, együtt. Ez a fontos. Nem egyedül Anya izzad és izgul a konyhában, hogy mire a vendégek megérkeznek minden rendben legyen és készen legyen a terülj-terülj asztalkám. Nálunk, magyaroknál ez van nemde?! Lehet érdemes ezen elgondolkodni és kipróbálni mennyivel felemelőbb mindenkinek a “dán módszer”. 🙂

Így kell, úgy kell, mi az ideális, mi az egészséges? Na, de ne álszenteskedjünk! Mi van egészségtelennek mondott táplálékokkal, ami tonnaszámra elérhető ma a boltokban? Én azt vallom, hogy képmutatás lenne ezekről lemondani úgy, ahogy nem említeni is. Időnként mi is megengedünk magunkat egy kis chipset, kólát, csokit, sört, bort, stb. – most foci vb idején egy kicsit többet. 🙂 A lényeg, hogy szerintem miért ne élveznénk ezeket az ízeket is. Itt is fontos azonban a tudatosság. Sör témában például érdemes szerintem egy jó magyar/erdélyi kézműves sört választani. Egyrészt azért, mert mi magyarok tartsuk össze, másrészt mert sokkal tisztább alapanyagokból készülnek és nem tesznek bele semmi felesleges plusz adalékot. Ugyanez igaz chips, csoki témában. Érdemes körülnézni milyen sok finomság készül, ami hazai. Na, de ez itt nem a reklám helye. 🙂 Még egy dolog ehhez a témához. Szerintem sokkal károsabb az egészségre az, ha lelkiismeret furdalással fogyasztunk el bármit, amit nem mondanak egészségesnek, mint amekkora egészségkárosító hatással van ténylegesen a szervezetünkre. Ne értsetek félre, itt most nem azt akarom mondani, hogy nyakaljuk a sört ész nélkül és zabáljuk a chipset, csak azt, hogy ritkán, időnként, amikor alkalom van rá szerintem nem kell feltétlenül megvonnunk magunktól, ha megkívánjuk. (ezután le fognak fejezni az egészséges gasztrobloggerek, már ha olvassák egyáltalán 🙂

Egyenlőre ennyi minden kívánkozott ki a témában. 🙂