Már korábban írtam, hogy milyen sokat jelent nekem a Budai Református Gyülekezetbe járni és a jelenlegi fejlődési utamon milyen sokat ad az ebben a közösségben eltöltött alkalmak.

Az egyik istentiszteleten a következő volt az ige:

“Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28-30)

Ebben a bejegyzésben sem az igehirdetés és annak magyarázata a célom, ahogy már megszokhattátok, hanem a személyes tapasztalatom és az átélésem általa.

Ezen az istentiszteleten, ahogy hallgattam az igét, csak ültem, behunytam a szemem – ahogy szoktam – és mintha megszűnt volna körülöttem a világ. Csak én voltam és Isten szava. Nem tudtam racionálisan gondolkodni, az ige valóban a szívemhez szólt. Éreztem, ahogy nagyon szorít és fáj a mellkasom, szorít a torkom és közben potyognak a könnyeim. Valami megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Ésszel nem tudnám igazán megmagyarázni miért sírtam. Tisztultam, ahogy az utóbbi hónapokban nagyon intenzíven teszi ezt a testem, lelkem, szellemem. Nagyon sok terhet teszek le az igehirdetések, vagy akár a zenehallgatás által. Nagyon a lelkemhez szól pl.:

De visszatérve az igehirdetéshez. Ilyen kérdések szóltak:

Milyen belső lelki terhet cipelsz mostanában leginkább?

Miért olyan nehéz ezt letenni, átadni?

Jézus hogyan lát ezekkel a terhekkel?

Mire hív most Jézus?

Ezekre a kérdésekre nem tudok az eszemmel választ adni, ugyanakkor tudom és érzem, hogy rengetek terhet pakolok le az ilyen alkalmakon.

Swamiji egy indiai jógaguru ezt írja az egyik könyvében:

“Mivel én-tudattal rendelkezünk és akaratlagosan cselekszünk, felelősek is vagyunk tetteinkért. Ezért érvényes ránk a KARMA (cselekvés, tett) Kozmikus Törvénye. A Karma Törvénye szerint minden cselekedet valamikor újra visszaszáll ránk ugyanazon módon, ahogy tőlünk kiindult. Ezért a legfontosabb tanítás, amelyet tiszteletben kell tartanunk: Senkinek se ártsunk gondolatainkkal, szavainkkal és cselekedeteinkkel./ Vagyis: Minden, amit valaha gondoltunk, mondtunk, tettünk és amire ösztönöztünk valakit, az karma, miként az is, amit a jelen pillanatban gondolunk, mondunk vagy teszünk.” (Paramhans Swami Maheshwarananda: Az emberben rejlő erők, Csakrák és Kundaliní)

Talán ezek a terhek, azok, amitől megszabadulok egy-egy istentiszteleten, vagy ha csak egyedül elcsendesedem. Azokat a terheket rakom le, amiket előző életeimből cipelek magammal és amiket a helytelen tetteimmel, cselekedeteimmel összegyűjtöttem ebben az életemben.

Nagyon felszabadító érzés volt csak ülni az istentiszteleten, hallgatni az igét és közben a könnyeimet érezni, ahogy peregnek az arcomon. Annyira fájdalmas volt, hogy ki kellett menjek a templomból. Csak álltam a Duna partján és zokogtam. Ömlött a mellkasomból a fájdalom és szabadult fel a torkomból a szorítás. Aztán hihetetlen, leírhatatlan öröm, boldogság és felszabadult érzés uralkodott el rajtam.
Nem tudom pontosan mi történt, de a fentiekkel magyaráztam meg magamnak a történteket.

Kívánom Mindenkinek, hogy éljen át hasonlókat, mert fantasztikus, leírhatatlan érzés. 😉