Már sokat hallottam Bea Johnson-ról és a hulladékmentes törekvéseiről, még úgy is, hogy nem nézek tv-t. Neten keresztül elég nagy népszerűségnek örvend és több előadását is meghallgattam angolul. Most végre megjelent a könyve magyarul is, és Hugom jóvoltából – tőle kaptam kölcsön – el is olvastam.
Nagyon olvasmányos a könyv, gyorsan és hatékonyan lehet vele haladni, ami nekem fontos szempont két aktív kisgyerek mellett. Leírja részletesen a könyvében, hogy ő hogyan érte el a közel hulladékmentes otthont, mit mivel helyettesített, stb. Kíváncsi voltam ez hogyan lehetséges, mivel azt gondolom elég sok mindenben nem követem a fogyasztói társadalmat elvakító marketing gépezetet, de sok minden van, amit fogalmam nem volt mivel váltsak ki. Maradjunk annyiban, hogy az a kis üvegcse, ami az éves szemetük az csak a kommunális szemét, tehát szelektíven ők is szemetelnek, valamint több olyan eszköz van a háztartásban, aminek egyszerűen nem válható ki – legfőképpen higéniai és kényelmi szempontból – a ma forgalomban lévő verzója. Ilyen pl. a WC papír, ami oké, hogy régen nem volt és megoldották valahogy, de most már van, ha van és kényelmes, akkor miért ne használjuk. Egyébként a Zewa-nak van most már az Aquatube gurigája, ami lehúzható a WC-n, így gyakorlatilag “csak” a csomagolása a szemét.
De visszatérve a könyvre. Nekem nem is az ötletei adtak sokat, főleg azért nem, mert sok minden amiről ír nem újdonság számomra (heti egyszeri bevásárlás, évi kétszeri ruhavásárlás, egyszerűbb megoldások az ünnepek alatt, stb.), hanem inkább inspirációt adott. Inspirációt arra, amit én is képviselek itt az “egyéni felemelkedés” címszó alatt, hogy mi irányítunk. Mi tettük a környezetünket olyanná amilyen, mi is tudunk rajta változtatni. A kritikus tömeg sok mindent meg tud mozgatni és ha egyre többen leszünk, akik nem követik a manipulatív reklámokat, hanem gondolkodnak és saját ötletekkel váltják ki azokat, az egy boldogabb, egyszerűbb és szabadabb élethez vezet.
Én is megtapasztaltam ezt a felszabadító érzést, amiről Bea is ír, hogy ha a takarítószereket lecserélem ecetre és szódabikarbónára mennyivel egyszerűbb, egészségesebb, gazdaságosabb az élet.
https://egyenifelemelkedes.wordpress.com/2015/06/08/a-csaladi-haztartas-vezetese-okosan/
Vagy amikor kiselejteztem mindent, amire nincs szükségem a ruhásszekrényemből és maradt az a néhány darab, amit valóban használok, mennyire megkönnyebbülést és szabadságot ad.
https://egyenifelemelkedes.wordpress.com/2015/06/10/vasarlas-esszel/
Emlékszem, amikor a Spar-ban azzal próbálkoztam, hogy a saját ételhordómba mérje ki a felvágottat és természetesen visszautasítást kaptam. Rendben, akkor nem vásárolok nagy áruházláncnál. Elmegyek a piacra, ahol az egészséges, házi készítésű magyar őstermelő beteszi nekem a felvágottat a kis tartómba és mindenki jól jár. Ő is, mert közvetítők nélkül direktbe értékesíti a teljes profittal az áruját és én is, mert egészséges, minőségi, magyar árut kapok.
Addig, amíg nem érik el ezek a dolgok a kritikus tömeget a nagy áruházláncok sem fognak lépni semmit az ügyben. De a kritikus tömeg mi vagyunk, te, én, ő. Ha úgy élünk, hogy nekünk legyen jó és nem hagyjuk magunkat manupulálni, akkor valóban mi irányítunk, és ez felszabadító érzést nyújt.
A Zero Waste Magyarországon:
https://zero-hulladek.blogspot.com/
https://www.facebook.com/events/232259947333047/
HAJRÁ! 🙂
Egyéni felemelkedés 
Szuper írás! És azt tudtad, hogy van egy kezdeményezés – „műanyagmentes július” néven?
Illetve ajánlom figyelmedbe a Bogpack méhviaszos biopamut élelmiszercsagolókat valamint a BogBag szatyrokat, vega baggyket – ha gondolod össze is tudlak kötni magával a készítővel 😉
köszi :), nem hallottam róla, mindig Hugomtól értesülök az ilyesmiről, de nagyon érdekel és minden alternatív csomagolási lehetőség is.