Jelenlegi gondolkodásunk, hozzáállásunk az intézményesített nevelési rendszerhez jelentősen megváltozott az elmúlt években, azonban a rendszer nem követte ezt a fejlődést. Nem csak, hogy az emberi fejlődést és igényeket nem követi, hanem a körülöttünk megváltozott világot sem. Diákok, tanárok vonulnak az utcára és tüntetnek, mert nem jó ez így senkinek. Az aktuális kormányzás nem tesz semmit. Miért? Miért kell ennek így lennie? És mi a megoldás?

A hagyományos állami iskolarendszer feladata, hogy tisztességes állampolgárokat neveljen, aki “szófogadóan beáll a sorba” és teszi a dolgát, a szabályokat betartva cselekszik, nem felesel, nem lázong, nem gondolkodik. Ez az aktuális hatalom érdeke és a kizsákmányoló piacgazdaság csak ilyen szereplőkkel tud központilag irányítottan működni. Volt idő mikor fontos volt, hogy tömegeket lehessen a gyártósor mellé állítani, mert ezt kívánta meg az aktuális gazdasági fejlődés. Volt idő, mikor fontos volt monotinitást tűrő, alázattal dolgozni tudó tömegeket, egyéneket nevelni, mert ezt kívánta meg az aktuális vezetés. Jelenleg mi a helyzet? Diplomás tömegekre van szüksége, aki nyelveket beszél, karrier céljai vannak, mert ezzel lehet motiválni őket. Nem specializálódnak különösebben egy adott szakmára, mert tulajdonképpen ez is betanított munka, egy bizonyos módszertani rendszerben gondolkodásra van szükség, lehetőség szerint több nyelven és bármit el tud végezni. Özönlenek be a nagy globális multicégek az országba, mert olcsó és nyelveket beszélni tudó, jól irányítható, motiválható munkaerő van ma Magyarországon. Ilyenek, a nagy globális SSC-k (Shared Service Center, magyarul Szolgáltató Központ), akik minden háttérmunkát (pénzügy, kontrolling, számvitel, értékesítés, stb.) olcsón és hatékonyan szeretnének megoldani.

Egyszer volt szerencsém a Kastl Magyar Gimnázium pünkösdi találkozóján részt venni, amikor volt diákok összegyűlnek a világ minden tájáról és eltöltenek együtt néhány nosztalgikus napot Kastl-ban, a volt gimnázium helyszínén, sátorban alszanak az erdőben, stb. (https://www.kastlalumni.eu/) Itt megtapasztaltam valami teljesen mást, valami teljesen más atmoszférát, teljesen más szemléletet, gondolkodásmódot, mint amiben én felnőttem. Az itt tanult, alapvetően valamilyen módon magyar gyökerekkel rendelkező, de a világ különböző pontjain élő fiatalok kreatívak, vidámak, mondhatni nem ismernek lehetetlent. Ha van valami jó ötletük, akkor mernek belevágni, megvalósítani, a saját útjukat járni. Tátott szájjal hallgattam, ahogy mesélik egymásnak a saját történeteiket. Elkezdik magyarul és a történetet, már németül fejezi be, mert észre sem veszi, hogy a két nyelv között ugrál, annyira megtanulták mindkét nyelvet. Ez is mennyire távolinak tűnik, a mi itthoni nyelvtanulási szokásainkhoz képest, nem? De erről majd egy külön bejegyzésben írok. Szóval volt, aki egy utazási irodánál dolgozik és az a munkája, hogy nyaraljon gyakorlatilag egész évben, szállodákba jár a világ minden táján és leendő turistaként feltérképezi a terepet, hogy oda utána tömeges utaztatásokat tudjanak szervezni. Milyen állás az ilyen? Amiről még életemben nem is hallottam. Ha mindenki szabadon szárnyalhatna és kiélhetné a kreativitását és azt csinálná az életben, amit igazán élvez és amihez a legjobban kedve van, akkor kit lehetne a gyártósor mellé állítani, vagy kit lehetne beültetni egy sötét, levegőtlen irodába, hogy “karriert” építsen? Hát ez az. Ezért olyan az iskolarendszerünk amilyen és egyenlőre senki olyannak nem érdeke, hogy ezen változtasson, akinek hatalmában állna, mert hatalmában áll befolyásolni a piaci, globális történéseket.

Itt megint rajtunk, egyéneken múlik, hogy mennyire hagyjuk, hogy a rendszer bedaráljon és biorobotként éljük le az életünket, mert ez ad egyetlen biztos megélhetést, “biztonságos” életet, vagy merünk nagyot álmodni és a vágyaink útját járjuk. Ezt nagyon nehéz már felnőttként úgy megvalósítani, hogy nem ebben a szemléletben nevelkedtünk.

Manapság látom azt az egyre növekvő réteget, aki felismeri ezt és jobbat szeretne biztosítani a gyerekeinek, ezért iskolákat alapítanak, keresik az alternatív lehetőségeket arra, hogy ha a rendszer nem követi az aktuális igényeket, az aktuális emberi szellemi fejlődést, akkor maguk teremtik ezt meg.

Ilyen például a Budapest School (http://www.budapestschool.org/), ami egyenlőre rendszeren kívüli, aki ide jár, az gyakorlatilag nem jár sehova, láthatatlan a hivatalos rendszerben. Viszont meg van az a szabadgondolkodású légkör, azok az új ismeretek, aminek az elsajátítása ma elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőben boldogulni tudjon a ma felnövekvő generáció.

Amíg ez az egyre növekvő réteg, aki keresi az alternatív lehetőségeket el nem éri a kritikus tömeget ma Magyarországon, nem fog érdemi változás történni az állami rendszerben sem. “Nem a rendszert kell megbuktatni, hanem a társadalmat kiszervezni alóla.” Ez az elv érvényesül itt is, de ez egy hosszú folyamat és mire követik a tömegek, már lehet, hogy késő lesz.

“Röviden” így látom a jelenlegi oktatási, nevelési rendszert, bár egyenlőre még a bölcsődénél tartunk a fiammal, ahol szintén látom a rendszer betegségeit, de erről majd szintén külön írok. 🙂 Písz. 😉