Tegnap moziban voltunk, három év után újra. Nem gondoltam volna még a gyerekek megszületése előtt, hogy ez ekkora élmény lesz, mert előtte természetes volt, hogy rendszeresen moziba jártunk. Képzeljétek el, hogy kaptam egy e-mailt, amit a bankom küldött, a MagNet Magyar Közösségi Bank, – korábban már írtam róluk a “Bankolj szelektíven” bejegyzésben – hogy meghívnak a Valami Amerika 3. című legújabb magyar film premier előtt vetítésére, ami teljesen ingyenes. Teljesen ledöbbentem a szó legjobb értelmében, hogy ilyen meghívást kapok, ráadásul egy banktól. A lényeg a lényeg, hogy beizítottam Apát :), hogy menjünk már el végre, hisz az első két részt is együtt láttuk anno moziban. Hál’Istennek aznap a babysitterünk is ráért, így a fiúk felügyelete megoldódott. Igen, ám, csak akkor még nem gondoltam, hogy más akadály is gördülhet a mozizásunk elé. A villamos közlekedésbe egy kis hiba csúszott, így 20 perccel később értem a megbeszélt helyre, ráadásul még telefon sem volt nálam. A férjem nem tudta hol vagyok, így elindult a moziba. Én egy járókelőt kértem meg, hogy had telefonáljak egyet, de a férjem nem vette fel, így a babysittert hívtam, hogy próbálja már meg hívogatni a férjem, hogy a moziterem bejárata előtt várom. Kb. akkor szálltam fel a másik villamosra, amikor kezdődött volna a film, de végül késéssel, de találkoztunk a mozi előtt. Igen ám, de láttam, hogy hatalmas sor áll, ott megkérdeztem a sorban állókat, hogy mire állnak sorba és mondták, hogy a 19 órás vetítésre, a 18 órásra már lezárult a regisztráció. Már előre készültem, hogy magyarázkodnom kell, hátha megértő fülekre találok, hogy “három év után két kisgyerek mellől végre eljutunk moziba és tőlünk független okok miatt nem jutunk be” vagy ha felajánlották volna a 19 órás vetítést :”kérem értsék meg, hogy két kisgyerek vár otthon, nem csúszhatunk még egy órát”. DE, nagy meglepetésemre, a késés ellenére megengedték, hogy bemenjünk a vetítésre. Már ment a film, a második sorban ültünk. Még soha nem ültem ott, nagy előnye, hogy csak a filmre koncentrálsz, mert gyakorlatilag nem ülnek előtted, senki és semmi nem tereli el a figyelmet. Előttünk egy kacagógép ült, szóval olyan jóízüeket nevettünk a filmen – ami már annyira ránk fért a kisgyermekes szürke hétköznapok után – hogy teljesen jókedvűen és vidáman beszéltük meg hazafele menet, hogy milyen kalandos utunk volt idáig, hogy végre újra kézen fogva nézhessünk Apával egy mozit. Nem mellékesen a film nagyon szuper volt, büszke vagyok rá, hogy ilyen magyar filmek készülnek, ami szórakoztató, izgalmas, vicces, megható egyszerre. A színészek pedig valami fantasztikusak.

Itthon pedig egy 1 és egy 3 éves tökmag várt bennünket nagy boldogan, hogy Anya és Apa hazaért. Természetesen megvártak az elalvással. Átbeszéltük a telefonos izgalmakat a babasitterrel és hogy milyen kálvária után jutottunk el a katarzishoz és erre azt mondja a 3 éves széles vigyorral ugrálás közben este kilenckor: “Jó a hangulat.” 🙂

Ezúton is köszönöm Mindenkinek, köszönöm a járókelő srácnak, aki ideadta a telefonját, köszönöm a babysitterünknek, hogy vigyázott a srácokra, köszönöm a MagNet Banknak, külön köszönöm, hogy ilyen rugalmasan és emberségesen álltak hozzánk és köszönöm a férjemnek, hogy a sok munkáját hátrahagyva velem tartott a moziba és ilyen szép estét tölthetünk újra együtt. 🙂

Ez az este az emberségről, az egymásra figyelésről, a boldogságról, örömről, jókedvről szólt. 🙂