14 éve vegetáriánus voltam kb. fél-egy év időtartamig. Életemben még annyira könnyűnek és szabadnak nem éreztem magam, mint akkor, amikor nem fogyasztottam húst. A döntésem fő motivációja, hogy lemondjak a húsról az állatok védelme volt. Elolvastam egy könyvet, ahol részletesen leírták mi mindennel jár a hústermékek tömeges előállítása és ezután nem volt kérdés, azonnal kiiktattam az étrendemből a húst. Mondhatjuk úgy, hogy etikai megfontolásból lettem vega. Sok nehézséggel kellett szembenéznem akkoriban, hogy ezt az étrendet tartsam. Az éttermekben a rántott sajton és a sült krumplin kívül nem igazán tudtak kínálni semmit, aminek nem hús az alapanyaga. A céges rendezvényeken, vagy bármilyen összejöveten én voltam a “fekete bárány, aki nem tud mit enni”. Állandóan magyarázkodnom kellett mindenhol és mindenkinek, hogy miért nem eszem húst, és akkor mit eszem. Sőt az akkori főiskolás évfolyamtársakkal való összejöveteleken kifejezetten cikiztek amiatt, hogy ha nálam volt buli, hogy nincs mit enniük. Ez akkoriban akkora megpróbáltatás volt nekem lelkileg, hogy előbb-utóbb felhagytam ezzel a szemlélettel és visszaváltottam újra “normális” étkezésre.
Majd 10 év elteltével a húsvét előtti böjt betartása következett, amikor újra átéltem azt a könnyedséget és jó közérzetet, amiben korábban már volt részem. Aztán jöttek sorban a gyereket, terhesség, szoptatás, terhesség, szoptatás, így fel sem merült, hogy elhagyjam a húst.
Most, hogy tudatosan készülök a húsvét előtti nagyböjtre merült fel újra bennem a korábbi etikai nézeteim, amihez most már párosul a környezetvédelem és az egészségem. Továbbá most már azt gondolom, hogy nem tud annyira befolyásolni a környezetem, mint akkor, hogy ki is álljak a hitvallásom mellett. Arról pedig nem is beszélve, hogy 14 év alatt nagyot változott a világ az étkezési szokásokat illetően. Manapság már sokkal jobban napirenden van a vega/vegán téma, rengetek könyv, blog, üzlet épül erre. Sokkal elfogadottabb és az éttermek is jobban nyitnak ebbe az irányba.
Örömmel olvastam például Zizi blogján a Z generációs vegánok interjúsorozatot. Ők most annyi idősek, mint én voltam 14 évvel ezelőtt és csak kitartást kívánok nekik az elhatározásukhoz.
Néhány gondolat, ami mostanában nagyon elgondolkodtatott. Paramhansz Szvámí Mahésvaranánda, Jóga a mindennapi életben rendszer című könyvében olvastam a következő gondolatokat:
“A közmondás szerint: “Amit eszünk, azzá leszünk.”
Egy ember jellemének, tulajdonságainak fejlődését alapvetően két tényező határozza meg: a társasága és a táplálkozása. A helytelen táplálkozás nemcsak a szervezetet rombolja, nemcsak a testet betegíti meg, hanem az elmét és az értelmet is összezavarja. Pusztítja a pránát, emellett erőszakot, depressziót és félelmet gerjeszt./
A kutyák, a tehenek és a madarak sokszor előre megérzik a közelgő természeti katasztrófákat. Az állatok ugyanígy a haláluk időpontját is ösztönösen sejtik. Már napokkal azelőtt, hogy a vágóhídra vinnék őket, félelem és nyugtalanság lesz úrrá rajtuk. A halálfélelem egész testükben szétárad, s a mirigyeik menekülő-és védekezőhormonokat kezdenek termelni. A leölt állat tetemében ott maradnak ezek a finom, láthatatlan részecskék, és amikor elfogyasztjuk a húsukat, óhatatlanul átkerül a szervezetünkbe az adott állat halálfélelme. Az állati pránával együtt állati tulajdonságokat és tudatjellemzőket is átveszünk, ami gátolja a lelki fejlődésünket./
Egyszer azonban így is, úgy is szembe kell néznünk tudatalatti félelmeinkkel. Az egyik lehetőség az, hogy meditációval, imádsággal, jó tettekkel tudatosan megtisztulunk, a másik az, hogy halálunk óráján újra átéljük a félelmeinket.”
Egyéni felemelkedés 