A gyerekeimnek hála, hogy az idei advent egy kicsit más szemléletben zajlik nálam, mint korábban.
Elgondolkodtam azon, hogy mi az, amit továbbadok, mint hagyomány, mint információ, mint hangulat, mint szellemiség a gyerekeimnek ebből ez egészből, ami ilyenkor év végén, a Mikulás, Advent, majd a Karácsony, Szilveszter kapcsán történik. Elgondolkodtam azon, hogy miért szólnak az év végi ünnepek teljesen másról, mint, ami az eredeti, igazi jelentése és tartalma. Miért a rohanásról, a vásárlásról, a manipulációról, a reklámokról, a nagy hírverést kapó adakozásokról szól?! Azt gondoljuk, hogy a piacgazdaság mozgatja a világot és a cégek érdekei azt diktálják, hogy mindenki minél többet költsön, minél több ajándékkal “lepje” meg magát, szeretteit. Hallom a rádióban (a Jazzy rádiót szoktam hallgatni, mert ez a rádió talán még valamennyire független és gazdaságilag hiteles számomra), hogy milyen magas százalékban hitelre vásárolnak ilyenkor az emberek és egész évben nyögik a törlesztő részleteit. Látom a városban, hogy turisták ezrei jönnek Budapestre, hogy lássák a híres karácsonyi vásárunkat, lássák a város fényeit. Ugyanakkor magyarok ezrei mennek Bécsbe, Prágába, karácsonyi vásározni. Mindenki megy, utazik, vásárol, keres valamit, ami azt hiszi, hogy boldoggá teszi. Azt hiszi, mert elhitették vele, hogy akkor leszel boldog, ha a hatalmas égigérő karácsonyfád van a kandalló mellett, sokcsatornás tévét nézel, a kockás pléddel letakart kanapén, a mindenféle csilli-villi ajándékokat bontogatva közben, az amerikai konyhás nappalid másik végén roskadásig telve az asztalod mindenféle finomsággal. Ha mindezt megszerezted, akkor előtte-utána azért utazz el valahova külföldre, hogy kipihend azt a rengetek munkát, amit annak érdekében csináltál, hogy mindezt meg tudd adni a családodnak.
NEM!!!!!! Én ebből nem kérek, köszönöm! Advent első vasárnapján elmentünk családostól a templomba. Nem tudom miért, belső késztetést éreztem erre. Végigbőgtem az istentiszteletet, de mondjak valamit?!, hihetetlen boldogságot és örömöt éreztem utána. Azóta tudom is , hogy “Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Mt 5,3”.
Aztán hazamentünk és meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún és elmeséltem a gyerekeknek, hogy mit jelent a négy gyertya, az advent és miért csináljuk ezt az egészet. Talán én is most értettem meg igazán, hogy mi is ez az egész és miről szól igazán. Számomra azt jelenti, hogy egy kicsit megállunk, befelé figyelünk, egymásra figyelünk, és meghalljuk Isten szavát.
Majd elolvastuk Jézus történetét, hogy miért is várjuk annyira a karácsonyt. Hiszen az Ő ünnepe ez és nem azé, amivé tettük az elmúlt években, évtizedekben.
Köszönöm a gyerekeimnek és a férjemnek, hogy átélhettem mindazokat a csodálatos pillanatokat, amiben részünk volt az elmúlt napokban. Köszönöm a Budai Református Gyülekezetnek, hogy lehetőséget adtak ezen pillanatok átéléséhez.
Egyéni felemelkedés 